Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

tagja, s melynek egyik, mondhatni legszebb, s szívünket érzékenyen érintő czélja: keleti (Moldva-Oláhország, Bukovina, stb.) vér- és hit-rokonaink szellemi szükségeiket enyhíteni, a lehetőleg födözni. Legyen szabad itt közbevetőleg azon szerencsés lehetőségre figyelmeznem, melynélfogva a Sz. László-társulat Kelet felé még a mostaninál nagyobbmérvű dicső elhivatással is fogna bírhatni. Ezen keresztény eszmékben fogant, s jeles buzgalom és részvét által létre és áldásos működésbe hozott társulat azon dicső szentről, történelmünk azon fenséges eszményi alakjáról lőn elnevezve, ki Bukovina, Moldva, s a többi keleti tartományok népei ellen legtöbbet harczolt, ki életének jobb részét a keleti kunok, besenyők s tatárok elleni harczokban töltötte, melyek nem csak önvédelmi harczok, hanem egyszersmind a keresztény czivilisatio támadó harczai voltak Kelet, Etelköz, az ős-bölcső felé azon magasztos keresztény műveltségi missio értelme- és érdekében, melyet aztán a magyar jobbára Nagy Lajos alatt teljesített volt. E missio ma sem lehet jogszerűleg legalább saját véreink üdvét tekintve másé, mint éppen a magyaré; egy magyar missiónak pedig anyagi föltételeiről senki és semmi nem gondoskodhatnék megfelelőbben, mint a Szent-László-társulat, szélesebb alapokra fektetve... A reformatio fölfogta ez irányt és küldetést, és azt nem akadályozza senki szükségképpen látszó működésében; míg más részről tudjuk, hogy ama tartományokba a Szt. István-társulatnak könyvei is oly nehezen juthattak s jutnak ma is be, hogy a bejutandott könyvek az el nem hárított akadályok miatt mai nap is egyik-másik püspöki irodában hevernek!... Sokat lehetne e keleti ügyről elmondanunk; de az nem levén még egészen időszerű, csak azt jegyezzük meg, hogy a mondottak érvényesülése esetén a szegény bukovinai testvérek vallási és szellemi előmozdíttatásokról a mostaninál bizonyára örvendetesebben fogna gondoskodva lenni. Forrás: Imets F. Jákó, 1866. III. közlemény. 32. Egy bukovinai zsidó kereskedő kendermagot hoz Nagyváradra. Visszaútban kukoricát szállíttat az éhező tartományba. A szekeresek bukovinai magyarok. Krisár Károly tőlük informálódik helyzetükről, 1866. N. várad, jan. 9. Múlt században az osztrák kormány, míg hazánk áldásdús téréire idegen országokból hitt le telepedőket, azalatt a túlszaporodó székelyekből a kietlen és terméketlen Bukovinában alapított gyarmatokat. így jöttek ott létre a viseletükben ugyan elruthénesedett, de nyelvükre és érzelmükre nézve máig magyar Isten-segits, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadj-lsten, stb. helységek, melyek közül csak az első egymaga 4.000 lelket számít, együttvéve pedig többet 10.000-nél. Ezeket előrebocsátva megemlítem, hogy a n-váradi kis-piacon e hó 3-dikán sajátszerű karaván tűnt szemeimbe, mely mintegy harmincöt kétlovas szekérből állott. Beszédbe ereszkedvén az idegenekkel, csakhamar megtudtam, hogy Bukovinában lakó magyarokat látok magam előtt. Minthogy ifjú koromban - mint Kóburg-Huszár - már jártam ezen testvéreink vidékén, most kétszeres érdekkel tudakozódtam sorsukról, mely azonban igen