Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

Ötödik helység Fogadjisten 230 lélekkel, mint fiókegyház Istensegítshez tartozik, s tőle 1 mérföldnyire van. Szegények, de legjobb magyarok, szelídek és jámborok. Kis templomuk fából van; itt az istensegítsi lelkész az istentiszteletet minden negyedik hétben végzi. A földesuraság Kapry Emánuel schismatikus örmény, de nagyon becsületes uriház; a fogadjisteni szegény templomnak négy év előtt egy ezüst kelyhet és új misemondóruhát ajándékozott. Iskolaház nincs; a tanító egy részeges paraszt, ennek van szabadlakása (!) kerttel, 4 hold földje, ezenkívül a szegény község 20 mérő kukoriczát ad. Hatodik helység Tomnatik vagy Falko, 180 lélekkel, fiókegyház, Andrásfalvához tartozik, melytől 6 mérföldre van, templomuk, iskolájuk nincs, az andrásfalvi lelkész évenkint meglátogatja szegényeket, majd azt lehet mondani, hogy mint vadak élnek. E helység egészen a határon van, itt nem jártam. Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Fogadjisten a Szucsava vize partján fekszenek. E szegény elhagyott népek itt is híven ragaszkodnak nemzetiségökhöz, eredetöket híven megőrizték, a kath. hitet vallják, a tiszta magyar nyelvet beszélik, idegent községükben nem tűrnek, csak maguk között házasodnak, és a magyar szokásokhoz ragaszkodnak; szép, egészséges és bátor nép, színre nézve barnák s a férfiak szebbek mint a nők. Minden helységben külön magyar vezetéknevök van, p.o. Józseffalván: Kórody, Gál, Kismődy, Mezei, Mészáros, Erőss, Szentes, Várda stb. Foglalkozásuk: földművelés, emellett szekerességre is járnak Moldvába, Bessarabiába és Erdély- s Lengyelországba. Árnyoldaluk a tolvajlás, mely nagyon elharapózott közöttük. Forrás: Druzbáczky Bonaventura, 1864. 3-4. p. 11. ÖF évvel azután, hogy az első bukovinai magyar gyermekeket Magyarországra hozta, Druzbáczky Bonaventura, józseffalvi lelkész beszámol akkori fogadtatásukról. Újabb tehetségek iskolába küldését szeretné elérni, 1863. ... Midőn 1858-ban Magyarországba vittem azon gyermekeket, kiknek neveltetését a nagyérdemű Szent-lstván-társulat, herczeg-prímás őeminentiája és egri érsek ő nagyméltósága, elfogadni méltóztattak: mindenütt annyi kegyességgel, részvéttel és érdeklettséggel találkoztam, hogy örömem kimondhatatlan volt, és meggyőződtem, miszerint minket csak azért nem segítettek eddig Magyarországban lakó testvéreink, mert nem tudták, nem ismerték szomorú és elhagyott helyzetünket. Voltam én ekkor Egerben is, és hálás szívvel emlékeztem vissza a kegyességre, mellyel ott engem fogadtak. Érsek ő nagyméltósága neve az itteni magyarság között nagy emlékezetben és áldásban van azon sok szép, ájtatos és épületes könyvek miatt, melyekkel a bukovinai magyarságot oly sokszor megörvendeztette. Ez idő óta sok minden történt; de mi közöttünk él a reménység, hogy lassan-lassan elhagyatottságunkon segítve lesz; kivált, ha visszajőnek a mi gyermekeink, s itt papok kántorok, s tanítók és mesteremberek lesznek. ... Egyházmegyeileg a lembergi érseki megyéhez tartozunk, ez kissé távol van, mintegy 50 mértföldnyire, és ez sok bajnak az oka, idejárul, hogy a lembergi érseki megyében csak nehezen kapható magyar pap. Azon gyermekektől, kik