Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

uradalomtól a bissei határban is béreltek legelőt. Személy község elegendő legelővel rendelkezett. A falu határában levő legelőt a jobbágyok többsége közösen használta. Ezt bizonyítja a növénytermesztésre befogott földek aránya is. Arra nincsenek adataink, hogy a községek által bérelt legelő költségét a gazdák között hogyan osztották fel. Azt sem tudjuk, hogy a lakosság tulajdonában lévő használati telek nagysága vagy az állatok száma szerint történt. Az egyéni vagy társulásos bérlők szerződései arra utaltak, hogy az elöljáróság bizonyos mértékig kénytelen volt az állatok tartását gazdánként korlátozni. Ezek többsége juhtartó volt. Az udvardi lakosság ügyében a megyéhez írt levélben azt olvashatjuk, hogy a lakosság legelőjére 900 db birkából a szegények 200 db birkája jár legelni, a többi számára külön béreltek legelőt.

74 A sertések makkoltatásának a parasztság húsellátásában igen jelentős szerepe volt. Ez a forrásanyag szegény, panaszok ritkán fordulnak elő. Az urbárium (1767) szerint a „jobbágyok, lakhelyek Határjában, minden darabtul hat krajczárral kevesebbet fizessenek az Vidékieknél, Pusztákban lévő erdőkben pedig makkoltatások azon Bérért légyen, a' mint a földes Urasággal megegyezhettek."

75 Lényeges változást az 1836-os kiegészített urbárium sem tartalmaz. A jobbágyok továbbra is ki voltak zárva, hogy a sertéseiket az erdőben szabadon hizlalhatták. A makktermelésre elsősorban ligetes erdők voltak a legalkalmasabbak, mert a ritkán meghagyott fák hatalmas koronái sok napfényt kívántak, és a fentieknek tulajdonítható, hogy jó és bő termést hoztak. Minden olyan legelőből ki voltak zárva a jobbágyok, amelyek fái makkot termeltek: az ilyen legelőt - a jobbágyság számára is volt kijelölve - csak Szent Mihály napjáig vehették igénybe. Makkoltatásra alkalmas területeket csak a tehetősebb jobbágyok tudtak bérelni. Az uradalmak a makkoltatásban a jobbágyaiknak semmilyen engedményt nem adtak: mindenkor a piac, vagyis a kereslet és a kínálat lehetősége határozta meg az erdei termékek hasznosítását. A makkoltatásról szóló szerződések egyértelműen bizonyítják, hogy minden feltételt a jobbágyok felé az uradalom határozott meg. A bérletet a legtöbbet ígérők kapták meg, amely nyilvános árverés útján történt. A bérleti szerződés október első napjaitól a következő év március végéig volt érvényes. A bérlet tizedrészét árveréskor azonnal ki kellett fizetni, a felét mielőtt a sertéseket kihajtották volna az erdőbe makkoltatni, a megmaradt összeget pedig december végéig. Ha a bérlő valami oknál fogva visszalépett, köteles volt az uradalomnak kártérítést fizetni. Amennyiben december végéig a teljes bérleti összeget nem fizették ki, a földesúrnak jogában állt az ott talált sertéseket lefoglalni és elhajtani. Az erdőben okozott károkat a bérlőkkel külön megfizettették. A sertések számára szükséges akol helyét az uradalom jelölte ki, az elkészítésükhöz felhasznált fát készpénzért vették, az akol letakarásához való szalmát ingyen kapták.

76 Voltak évek, amikor a fáért nem fizettek semmit és a szalmát kellett megvenniük.

77 73 Ua. 74 BML Uti. Urbárium. (Lásd a bosnyák falvakat.) BML B-M. i. 104. cs. /5 BML B-M. . 163. cs. BML B-M. . 110. cs.