Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

órakor kezdeni és napnyugtáig dolgozni. Amennyiben a szerződés aláírói közül valaki nem hajlandó a jelzett napon a munkán megjelenni, annak marháit büntetésül a legelőről tüstént ki fogják tiltani.Az elmulasztott szolgáltatást a község állatartó gazdáival fogják elvégeztetni.

46 A jobbágyság felszabadítása utáni években legelőnek használt egyes területeket az uradalom továbbra is kiadta bérbe: 1851-ben „Hanicza" nevű bokros legelőt az uradalom csak úgy engedte az átaiaknak használni, ha a trinitási rétből 20 hold (1200 öl) nagyságú területet lekaszálnak, összegyűjtik és baglyába rakják.

47 1852-ben a község legelője mellett lévő szőkédi uradalom 190 hold nagyságú erdei legelőjét 50 forintért bérelték: az összeg első felét Szent György napján, a másikat Szent István napkor kellett megfizetniük. Az erdei legeltetésnél tilos volt fákat kivágni, tüzet rakni, a keletkező károkat a bérlők kötelesek voltak megfizetni.

48 Az őszi legeltetést a bólyi uradalom magas feltételek mellett adta ki: a trinitási rétért 1856-ban vállalták, hogy a 25 hold (1200 öl) földet az őszi vetés alá felszántják, megboronálják és „Kisfaluig" a hidakat kijavítják.

49 Áta 1857-ben 91 forint ellenében csak Kisasszony napjáig (IX. 8.) legelteti jószágait, vagyis a makkoltatás megkezdéséig és gubaszedésig. Ugyanakkor kötelezi a bérlő a községet, hogy a legelőn lévő bokrokat vágják ki. Az urbárium szerint, amely évszázadokon át meghatározta a parasztság sorsát, a földesúr köteles volt a jobbágyainak elegendő legelőt adni. Ezt azonban az uradalmak többsége nem tartotta be, és gyakran kijátszották annak ellenére, hogy az urbárium külön kimondja, ha a jobbágyok állatainak eltartására a kiadott legelő nem lenne elegendő, kötelesek azt pótolni: „Mert a jobbágyok kötelezettek a földesúrnak igás munkát teljesíteni, természetes igény volt, hogy lehetővé tétessék azon munka tételre kellő marha számának eltarthatása, mi legelő nélkül nem lehetett. De másrészt ha a jobbágyok minden közterheket viselnek, lehetővé kell tenni arra jövedelmet nyújtó földművelés űzhetését is mi csak marhák segélyével eszközölhető, mire ismét marhatartás is kívántatik." 1 A legelők növelését úgy próbálták megoldani, hogy egyik községtől elvették, a másiknak pedig odaadták. Kökény falu 1816-ban a megyéhez írt panaszlevelében közli, hogy a Malom és Kökény között lévő legelőért 20 éve folyik az ádáz küzdelem. A nevezett legelő Kökény határában van; a két község között á veszekedések rendszeresek, a rájuk kirótt bírság miatt eddig súlyos pénzeket fizettek.

52 A legelő ügyében 1818-ban ismételten a megyéhez fordultak. Indoknak felhozták, hogy a malomiak elegendő legelővel bírnak, ők ugyanakkor állataikat legelő hiánya miatt kénytelenek lesznek eladni, az uradalom pedig arra kötelezi őket, hogy a robot teljesítése miatt megfelelő számú igavonó állatot tartsanak.

53 A legeltetés körül a jobbágyoknak a püspöki uradalommal ugyancsak összeütközéseik voltak. 1845-ben Keszü és Malom helység elöljáróságán kívül a 46 BML B-M. i. 229. cs 47 Ua 4fl Ua. 49 Ua. 50 Ua. Szokolai I.: Úrbéri törvényszékek teendői. Pesten, 1856. 143. BML Alisp. ált. i. 2371/1816 BML Alisp. i. ált. 370/1819. 51 52 53