Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

tilalmast tehetnek..."

ó/ Az igavonó és haszonállatok legeltetésének elkülönítése csak az azt követő évtizedekben történt. Személy község esetén megfigyelhető, hogy az igavonó ökrök, lovak számára a kijelölt legelő már 1785-ben az uradalom mellett, a jobbágyok szántóföldjétől és a falutól távol volt, hogy a kötelező igásrobot esetén az állatok legeltetése közel legyen.

38 A község rétjeit és legelőit a III. osztályba sorolták. A legelők nagyságát 1786ban számos állat után, a réteket kasza és kocsi alapján állapították meg.

39 Az összeírást feltételezhetően bemondás alapján végezték. A legelők nagysága ennél jóval nagyobb lehetett. Azt viszont nem lehet megtudni, hogy az igavonó állatok összeírása becslés szerint történt-e, a növendék jószágot, a juhokat, a kecskéket és a sertéseket beleszámították-e? Ha az állatokat községek szerint vesszük számításba, akkor ezek az adatok nem reálisak, még Személy esetén sem, ahol a terület a legnagyobb. Az úrbéri tabellák szerint a telekkel rendelkező jobbágyok gazdálkodásához szükséges állatok száma nagyobb lehetett. Az állatok legeltetése .körül a szomszéd községek egymás között többször kisebb-nagyobb „terület sértéseket" követtek el. Különösen ott, ahol a határ kicsi volt, a legeltetési terület pedig kevésnek bizonyult. A legnagyobb összetűzést Átáról és Bisséről jegyezték fel. A két falu lakosai kölcsönösen egymást agybafőbe verték: a verekedés okát az átaiaknak a bissei határban legeltetett jószága képezte, amikor a református magyarság önbíráskodást alkalmazott. Az átaiak két esetben is félreverték a harangot, amelyre minden férfi a többiek segítségére sietett.

40 A védekezésnek ezt a módját a bosnyák lakosság máskor is alkalmazta. A legeltetésből adódó verekedésért helytelen lenne a két község eltérő nemzetiségű lakosságát a nyelvi vagy nemzetiségi hovatartozás miatt összeférhetetlennek minősíteni. A két szomszéd falu: Németi és Szőkéd lakói azonos nyelvet beszéltek, egy etnikai csoporthoz tartoztak, mégis a németiek 1753-ban lelegeltették és összetaposták Sokác Balázs szőkédi lakos irtásföldbe vetett kukoricáját: őt pedig Németibe vitték, ahol a hajdú nemcsak hogy másnap engedte szabadon, de másfél óráig kalodában tartotta.

41 Ehhez hasonló súrlódások a községeken belül is voltak: a legtöbb az éjjeli legeltetésből adódott, de gyakori volt, hogy a gyerekekre bízták az állatok őrzését, akik játék miatt nem eléggé ügyeltek a jószágra. A legelők körül a községeknek a földesúrral is igen sok összeütközésük volt, mert elsősorban korlátozta a jobbágyok állattartását. Ugyanakkor a legelők kijelölésénél csak a saját érdekeit vette figyelembe. Ezenkívül a legelők egy részét közvetlen a főutak mellett jelölték ki, hogy a hosszú fuvaroknál, vagy a megyén keresztül szállítandó áru esetén a jobbágyoknak módjukban álljon a lovaikat legeltetni. A megye a vám miatt érdekelve volt, hogy Mohácsról a Dunán érkező áru egy része Baranya útjain jusson Somogyba és a többi megyébe. A földesúr ez esetben hallgatólagosan engedélyezte a legeltetést, amelyből nemcsak nézeteltérések, de komoly verekedések is lettek, mert legelőjüket állandóan idegenek vették igénybe jogtalanul. 1785. szeptember 22-én 70 somogyi szekeres a 37 BML Uti. Urbárium, 1767. 2. 38 BML Alisp. ált. i. 1326/1785. 39 Descriptio, 1786. (lásd a felsorolt falvakat.) 40 BML B-M. i. 114. cs. 41 BML B-M. i. 107.