Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

lótenyésztéssel nem foglalkoznak és kérik, hogy a tenyészmén-vásárlás alól mentsék fel őket.

30 Feltételezhető, hogy a többi falu hasonlóan vélekedett, mert csak egy-két gazdáról van tudomásunk, hogy időközönként méneket tartottak. A fedeztetésért minden kancatulajdonos egyénileg fizetett. Álatalános volt, hogy tenyészmént csak negyedik vagy ötödik községben találtak. Néha még meszszebbre is elmentek, ha megtudták, hogy a „csődör" szép ló és jó tulajdonságokkal rendelkezik. Az apaállatok kezelése mindenütt a község elöljárósága kezében volt, kivéve Szalántát, ahol ismeretlen okok miatt az elöljáróság nem volt képes e feladatok megoldására. Ugyanakkor ebbe a kérdésbe mindenkor a legtöbb földdel és állattal rendelkező gazdáknak volt beleszólásuk. Az is előfordult, hogy egy-egy apaállatot előbb kellett eladni, mert az anyaállatok megtermékenyítésére alkalmatlannak bizonyult. A pásztorok foglalkoztatásával és az apaállatokkal járó költségeket a gazdák földjük arányában és az anyaállatok után közösen viselték.

31 A magukkal hozott állatfajtákat kevésbé ismerjük, mert azokról semmilyen leírás nem maradt ránk. Ha a betelepült lakosság egykori lakhelyét figyelembe vesszük, akkor az állatállomány a 18. század bizonyos évtizedeiben vegyes lehetett: volt egy Boszniából hozott és egy itt talált állomány, amely területileg Baranya határain túl is azonos lehetett. Egyedül a lovakról tudjuk azt, hogy alacsony növésűek. Ez az állatfajta a későbbiekben teljesen eltűnik, mert az itteni jobbnak bizonyult. A 19. század végére a szarvasmarha-állomány már vegyes: borzderes, magyartarka és pirostarka. A borzderes fajta állandóan csökkenőben volt; falvanként már csak néhányat írtak össze, legtöbbet Kökényben: 45 darabot, a magyar tarkából az elsőnek a dupláját; a piros-tarka lett az általános. Az egyebek alatt nem lehet megtudni, hogy azok a betelepüléskor magukkal hozott állatok utódai-e, vagy pedig különböző fajták korcs növendékei voltak. Ez állatfajták tulajdonságait külön nem kívánom megemlíteni, mert elterjedésüket nem szabad csak az egykori területre leszűkíteni, de a történeti Magyarországra sem.

33 Kétségtelen, hogy a növénytermesztés egy jobb minőségű állatállomány megteremtését tette lehetővé és szükségessé, amelynél a korábbi fajták tulajdonságai mellett húshozamon kívül már a tejtermelést is szem előtt tartotta. A gyenge minőségű földek mellett változatlanul az állattartás juttatta biztos jövedelemhez a gazdákat. Az állattenyésztésük azonos fejlődésen ment keresztül, mint a megye magyar Községeiben, vagy a németek által lakott falvakban. Az igázáshoz a századforduló utáni évtizedekben a gazdák kétharmada a lovakat használta. A róluk készült statisztikai adatok mögött a gazdák birtokmegoszlását kell keresnünk. Az BML Kj. 1890. Pogányban 94 ló közül 35 kanca, Szalántán 109 ló közül 31 a kanca. 1 BML Kj. 1897-ben Személy község elöljárósága bikatartásért Bosnyák Józsefnek fizetett 100-Ftot. 32 BML Krisztics-féle kartoték. 33 Hankó B.: A magyar háziállatok története, Budapest, 1954. (A szerző nem tesz említést, hogy a történelem évszázadai alatt betelepült különböző népek mi módon járultak hozzá az egyes állatfajiák megváltoztatásához.)