Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

megtalált állatot a község elöljárósága köteles volt a járási hivatalnál bejelenteni, és a jogos tulajdonos jelentkezéséig valamely gazdának megőrzés végett kiadni, akinek az etetési költségeit köteles volt a tulajdonos megtéríteni. A keresett állatok közül a legtöbb ló volt. A legelőről igen sok állatot loptak el. A megyei közgyűlés 1846. július 26-án 291. szám alatt a „barom" lopásának megakadályozására külön rendszabályt jelentetett meg. Kötelezték minden helység elöljáróságát, hogy a jegyzőjük segítségével kötelesek a legelőn található összes lovat és szarvasmarhákat házszám szerint összeírni - még az uradalom barmait is - azok összes ismertető jegyeivel együtt. Amennyiben az állatok számában bizonyos változás állt be, azt a tulajdonos három napon belül köteles volt bejelenteni. Minden össze nem írt állat után a tulajdonos köteles volt 2 ezüst forint büntetést fizetni. A legtöbb ellopott állatnak nem volt jegye. Ezért a megye egységes billeget készített, mely magában foglalta a megye (YB) jelét és a falu számát, ezenkívül mindenki a saját jegyét is beleégethette. Az állatok bélyegzését a téli hónapokra rendelték el, amikor a legyek a sebhelyet nem tudták „beköpni". A bélyegzéssel egyidőben minden állatot nyilvántartásba kellett venni. A megye a saját biliegét minden „vármegyének" és királyi városnak elküldte, hogy azok jelenteni tudják, ha Baranyából elkerült állatot találtak. Az állatok lopásának egyedüli lehetőségét az éjjeli legeltetésnek tulajdonították, amely a tolvajoknak kedvezett. Az engedély nélküli legeitetők büntetését megszigorították: 2 ezüst forint büntetést írtak elő. Az éjjeli legeltetést csak csordában, nyűg nélkül, pásztorok őrzésével engedélyezték, de a helység elöljáróságának szigorú ellenőrzése mellett. Felhívták a helység elöljáróinak figyelmét, hogy a pásztorok kiválasztására nagyobb gondot fordítsanak: jámbor, „bizonyság levelet" felmutatni tudó egyént fogadjanak fel. Ügyeljenek, hogy a gyanús emberek a falu határában szabadon ne csavarogjanak, akiket pedig a pásztorházban bizonyság levél nélkül találnak, meg kell kötözni és a megyére be kell kísérni. A pásztorok engedély nélkül a falu határát nem hagyhatják el, különben őket is kóborlóknak fogják tekinteni. Csak az elöljáróság előzetes engedélyével hagyhatják el a község határát, de csak 24 órára. A legelésző állatokat ugyancsak nem szabad egyedül otthagyniuk. A helyi vezetők az állatokat darabonként feljegyezve adják át a pásztoroknak őrzésre. Engedély nélkül senkinek a jószágát nem szabad átvenniük. Az elöljáróság számára kötelezővé tették, hogy időközönként ellenőrizzék, nincs-e az állatok között számfeletti, azok őrzését hogyan látják el. A pásztoroknak pedig kiadott könyv szerint nyilvántartást kell vezetni. Ezt az intézkedést a pásztorok írástudatlansága miatt soha nem lehetett végrehajtani, mert többségük kevésbé járt iskolába még a század első évtizedeiben is. Hogy a mészárosoknak ne legyen módjuk lopott marhát vásárolni, és azt levágni, még mielőtt a kárvallott megtalálná, elrendelték, hogy a jegyző vagy bíró minden levágott állat adatait köteles jegyzőkönyvbe felvenni. A mészáros az adatfelvevőnek ezért a munkáért egy ezüst krajcárt fizetett. Amennyiben az állat megvizsgálását elmulasztották, azt a község elöljáróságának jelentenie kellett a megyének, ha bűnösnek találták, 10 ezüst forintot fizetett. Vásárra is csak az elöljáróság által kiadott „hajtó levéllel" lehetett állatot eladásra hajtani, akiknek ez nem volt meg, el kellett venni, ha a tulajdonjogát nem tudta bizonyítani, minden jószág után 2 ezüst forint pénzbüntetést kellett fizetni. A visszaélések végett