Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - KAPRONCZAY JÓZSEF: A népesség változásai a baranyai Zselicben

Tovább színesedik a kép, ha a változásokat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy hogyan alakult 1970-80 között az aktív keresőknek a teljes (lakónépességhez viszonyított aránya. Ebben a tekintetben 20 község közül 11 esetben (Kisbeszterce, Meződ, Palé, Bükkösd, Dinnyeberki, Hetvehely, Almamellék, Mozsgó, Almáskeresztúr, Somogyhárságy, Boldogasszonyfa) az aktív keresők arányának növekedése azok abszolút számának csökkenése mellett mutatkozik. Mivel ezekben az esetekben az inaktív keresők részaránya is növekvő tendenciát mutat, a három jelenség - aktív keresők számának csökkenése, az inaktív és az összes kereső részarányának növekedése - együttesen a település lassú elöregedésének előrejelzőjeként értelmezhető. A bemutatott változásokhoz szorosan igazodik az aktív keresők és eltartottak viszonyának alakulása. Abból a tényből fakadóan, miszerint minden községben nőtt az aktív és inaktív keresők együttes részaránya a lakónépességen belül, a legtöbb faluban drasztikusan csökkent a 100 aktív keresőre jutó eltartottak száma. A növekményt mutató 6 község (Szágy, Bakóca, Helesfa, Csertő, Somogyapáti, Magyarlukafa) közül Bakóca és Helesfa esetében az ott működő szociális otthon, Csertőn pedig az állami gyermekotthon torzítja az adatokat. Tekintettel arra, hogy a magasabb korosztályokhoz tartozók nagy többsége ma már nyugdíjjal, illetve járadékkal rendelkezik, az eltartottak többsége a fiatal korosztályokhoz tartozik. így részarányuk csökkenése ismét csak az elöregedés jelzőjeként fogható fel. Foglalkozási szerkezet A térség főleg történelmi múltjából - sokkal kevésbé „kedvező" természeti adottságaiból - fakadóan egyértelműen agrárterület. Ennek megfelelően alakul az itt élő népesség foglalkozási szerkezete is. Szóra érdemes ipari munkahely Sásdon kívül a térségben nincs. Az ipari Foglalkozást űzők részben a termelőszövetkezetekben, részben pedig - nagyobb hányadban - a peremterületek ipari központjaiban, Dombóváron, Sásdon, Szigetváron, illetve Pécsett és Kaposváron találnak kereseti lehetőséget. Az elmondottak után nem meglepő, hogy a zselici falvak lakosságának foglalkozási megoszlásában túlsúlyban van a mezőgazdaság, másodlagos az ipar, és csak harmadik helyre szorul a szolgáltató ágazat. Ezek az arányok az elmúlt 25 év során annyiban változtak, illetve változnak, hogy a mezőgazdaság túlsúlya mellett fokozatosan nő a harmadlagos ágazatban, lassúbb ütemben az iparban foglalkoztatottak aránya. Az 1960-as évhez viszonyítva, amikor Sásd kivételével minden községben a mezőgazdasági foglalkoztatottak voltak túlsúlyban, napjainkra néhány helyen megváltoztak az arányok. így: Bükkösd esetében első helyre került a szolgáltató szektor, míg a mezőgazdaságban foglakoztatottak a harmadik helyre kerültek. Hasonlóképpen elvesztette vezető helyét a mezőgazdaság Helesfán, Meződön, Pálén, Baranyaszentgyörgyön, Mindszent- godisán, Bakócán és Kisbesztercén is. A felsorolt községekben mindenütt rendre az ipari foglalkoztatottak adják az aktív keresők legnagyobb hányadát. A jövő szempontjából gondot jelenthet, hogy ezeknek a munkavállalóknak a nagy többsége nem lakóhelyén dolgozik, így mintegy potenciális elvándorlónak tekinthető. A foglalkozási szerkezet kapcsán célszerű egy pillantást vetni arra, hogy hogyan alakul a foglalkoztatottak megoszlása tevékenységük jellege szerint. Sajnos erre vonatkozó adatsor csak 1980-ból áll rendelkezésre, így összehasonlításra nincs lehe-