Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - KAPRONCZAY JÓZSEF: A népesség változásai a baranyai Zselicben
Godisa 360 394 450 441 454 429 0 Gyümölcsé ny 246 233 262 257 243 118 0 Kisbeszterce 264 267 248 233 267 205 127 Kishajmás 415 475 486 402 425 357 314 Szatina 235 200 204 185 171 138 0 Sásd 862 1243 1718 1951 2096 2698 3558 Meződ 443 612 612 526 537 288 175 Paie 171 189 206 211 208 161 143 Bükkösd 1341 1487 1585 1306 1644 1846 1498 Gorica 130 142 234 199 225 128 0 Dinnyeberki 416 454 401 356 396 312 200 Helesfa 588 640 590 574 654 578 552 Hetvehely 454 532 598 704 625 618 404 Kán 354 379 422 351 394 198 0 Szentkatalin 346 368 417 372 406 263 208 Karácodfa 137 109 145 112 137 78 0 Bakóca 819 910 914 910 878 956 727 Okorvölgy 154 144 192 191 242 172 150 Összesen 23654 27239 28087 26910 28771 25282 18879 1869-1910 között községenként változó mértékű, de a térség egészére vonatkozóan növekedés tapasztalható. Forrása vélhetően a magas természetes szaporulatból fakad. A második szakasz tulajdonképpen az 1910-es évtized, amikor is csökken a baranyai Zselic falvainak népessége. A csökkenés magyarázata részint az ez időszakra eső I. világháború következményeként visszaesett születésszám, másfelől az egész országot érintő kivándorlási hullám tetőzésében kereshető. A harmadik népesedési ciklus ismét csak egy évtizedet ölel fel (1920-30), amikor újfent - a térség egészére vonatkoztatva - dinamikus növekedés figyelhető meg. Végül a 4. ciklusban, 1930-tól kezdetben lassú, majd 1960-tól viharossá fokozódó, főként a vándorlási veszteségre visszavezethető népességcsökkenés tapasztalható. A települések adatsorából kitűnik, hogy az összevonások előtti 43 falu közül 14-nek a lassú hanyatlása - stagnálása - már a századforduló előtt, vagy közvetlenül azt követően tapasztalható. 1930-ig, jóllehet a 43 község összesített lélekszáma 28771 fővel ekkorra tetőzik, további 12 falu esetében érzékelhető megtorpanás. Az egyértelmű és folyamatos erodálódás 1930-tól datálható. Az