Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

závetőleges datálásánál az is segít, hogy 1874 után a gyár egyre nagyobb mértékben átállt a mázas kerámia épületdíszek előállítására, s például a fenti, ornamentális domborművei díszített lapnak ismerjük már mázas példányait is.

326 A Jeszenszky Zoltán birtoklásának idejérte tehető átalakítás nem érintette az udvarház főtömegét. Az új homlokzatdíszek elhelyezésén kívül - ami persze megváltoztatta a külső megjelenést - a falkutatás során előkerült nyomok arra vallanak, hogy egyes ablakokat is áthelyeztek, elsősorban a dombra néző, DK-i homlokzaton. Lehet, hogy erre a periódusra esik az udvari homlokzatok nagy, íves záródású nyílásainak befalazása és a kiugró, bejárati lépcsőtornác elbontása is. A külsőn, a vakolat alatt helyenként megtalált vonóvasakat is ekkor építhették be, mert a falak nem bírhatták a boltozatok oldalnyomását. Az is elképzelhető, hogy még korábbiak, s az ÉNy-i szárnyban ekkor, a 4. periódusban bontották le a boltozatokat, bár adatközlőnk, Sárkányné - a családi hagyomány alapján - ezt már a következő átalakításhoz köti. Jeszenszky Zoltán idejében kerülhetett Megyefára az a hasáb alakú, fehérmázas, valószínűleg a pécsi Zsolnay-gyárban készült cserépkályha, amelynek töredékét a padláson találtuk meg. Egy 1972-ben megjelent újságcikk szerzője még mázas cserépkályhákat látott a kastélyban,

327 és Sárkányné is többet leírt számunkra, megjelölve pontos helyüket is. Fényes 1865-ben kiadott újabb statisztikai munkájában, Megyefa magyar faluban 393 r. k. és 16 héber lakosról ír.

328 „Majorsági birtokos a Jeszenszky család, derék úrilakkal." Ismét említi kőbányáját, amelyet egyre nagyobb mértékben fejlesztenek.

329 A tulajdonos Jeszenszky-család az államnak is szállít.

330 Ennek köszönhető, hogy meredekebben kezd emelkedni a lakosságszám. Pozsgay József pécsi kanonok még papnövendék korában, 1872-73-ban összeállított, „Baranya földrajza" c, kéziratban maradt művében is említi az útburkoló anyagot adó kőbányákat Megyefánál. Nála már 470 fő él a faluban. „Van benne Jeszenszky uraságnak szép kastélya" - írja.

331 A kastély fölötti dombon lévő major - amelyet Jeszenszky-pusztának neveznek

332 - épületei (istállók, cselédházak,stb.) is részben erre az időre tehetők. Ebből a korszakból több, kéziratos térképet ismerünk Megyefáról és határáról. Az egyik egy 1858-ban, az úrbéri elkülönözés idején készült, nagyméretű lap.

333 Kicsiben, de hozza az L-alakú kastélyt, bár az olyan részletekkel, amilyen például a kerti homlokzat középrizalitja, nem foglalkozik. Kisebb méretű a Wéber Antal rajzolta, 1876-1877-es, kataszteri térkép, 4 de - szemben az előzővel, amelyen az úrilakon és melléképületein kí326 Ezeket a homlokzatdíszeket a századfordulós átépítésnél cserélhették le. Egy, az 1930-as években készült amatőr fényképen már látható a fent hozott kerti pad. 327 Lombosi, 1972. 328 Fényes, 1865, 45. 329 Pesti, 1982, I., 617., No. 155., No. 177. (lásd még: 312 j.). 330 BML, IV, 152. a, 1854/937. sz. (Megyefőnöki, XIII. D.). 331 Pozsgay-féle kézirat, p. 41. b. (Káptalani Levéltár, Pécs, papi hagyatékok, I. szekrény, A. oszlop, 1. polc, 4. csomag, 2. fasc, Pozsgay József kanonok hagyatéka), 332 Lásd 336 j. 333 BML, XV, 3. b, BiU. 524./a. 334 BML, XV, 3. (Vl.-ból áttéve), BmK. 569.