Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

kevés adatot ismerünk. A XIX. sz. első feléből tudunk néhány megyefai kasznárról.

260 Ebben a korban készült, a már többször említett, a kastélyt és környékét ábrázoló kis vízfestmény.

261 Az 1842. május 23(?)-i dátumot viseli, szignója már olvashatatlan. A családi hagvomány szerint a bájos amatőr munkát Jeszenszky Gyula (1817-1849) festette. 62 Nyugatról mutatja a kastélyt a tájban, enyhe felülnézetben, mintha készítője a szemközti, bükkösdi domboldalon helyezkedett volna el. Az udvarház meglehetősen pontos ábrázolása nagy segítséget nyújtott a műemléki kutatásnál. Az L-alakú, földszintes épület már a 2. periódusban történt bővítéssel kapott képét mutatja, de a korábbi rész még őrzi XVIII. sz. végi formáját. A toldást - írott források híján - nem tudjuk pontosan datálni. Lehet, hogy az ÉK-i szárny'nem sokkal fiatalabb az ÉNy-inál. Talán már az 1790-es tűzvész után felépült, de legkésőbb a XIX. sz. elején elkészülhetett, minden bizonnyal még Jeszenszky Antal életében. Ezt a szárnyat is részben alápincézték. Vékonyabb falai eleve nem készültek boltozat hordására, eredetileg az összes helyiség síkmennyezetes lehetett. Ezeket jórészt alsóbbrendű funkciók ellátására használták. A szárny végén a konyha volt (2. sz.), amint ezt a feltárt, nagy füstjárat is igazolja, amely a tűzhelyhez szolgált. Mellette a kamra és a cselédszoba (1. sz.) kapott helyet, legalább is a XX. sz. első felében. A jelenlegi beosztás eltér az eredetitől, a válaszfalak néhol másodlagosak. A DK-i, a dombra néző homlokzat ablakai régen alacsonyabbak voltak és más tengelyekben helyezkedtek el. Maradványaikat a falkutatás során megtaláltuk. Az udvari oldalon itt is nyitott folyosót építettek, összekötve a korábbival. A helyiségek ide nyíló ajtóit több esetben már áthelyezték. Az udvar felé, a folyosó falában, az új szárnynál is nagy, íves záródású, később befalazott nyílásokat találtunk, amelyeknek mérete kissé eltér a régebbi résznél lévőktől. A falkutatás során feltárt jelenségekből az ÉK-i szárny udvari homlokzatán, a jobbról számolt 2. ablaknál egy, a falból kiugró, bejárati lépcsőtornácot rekonstruáltunk. Ez alul, a pinceajtónál és fent, a földszinti résznél is 3-3, íves záródású nyílással rendelkezhetett, esetleg mindkét szinten boltozott volt. A magasan lévő földszintre egy külső, talán fa lépcső vezethetett fel. A pillérek alapozásának nyomait a későbbi földmunkák, betonozások miatt nem sikerült feltárnunk. A bejárati előépítmény formájáról csak hozzávetőleges elképzeléseink lehetnek, mivel az 1842-es vízfestményen az udvari homlokzatok takarásban vannak. Az ajtó helyén most folyosóablak van. A régebbi bejáratot ekkor falazhatták be a másik szárnynál. A korábbihoz hasonlóan, a felmenő falak az új épületrésznél is alacsonyabbak voltak a jelenleginél. A fiatalabb szárny udvari homlokzatán előkerült csekély nyomokból arra következtethetünk, hogy a vakolás után meszelt falakat habarcsból felhordott lizénák tagolták, s az íves záródású, nagy nyílásokat egyszerű szalagkereteléssel látták el. A következő, a 3. sz építési periódus a XIX. sz. első felére, Jeszenszky Nep. János birtoklásának idejére tehető - szintén csak közvetett bizonyítékok alapján. Ebből az időből maradhattak meg - már másodlagos elhelyezésben - a kanellurázott pilaszterekkel díszített, klasszicista stílusú fa ajtókeretek. A 3. periódusban belső átalakításokat végeztek, elsősorban az ÉK-i szárnyban. Ekkor épülhettek a 260 Szaszkó, 1981, 64-65, 68. 261 Az egykor a megyefai kastély berendezéséhez tartozó, 25,5x34,5 cm méretű vízfestmény Sárkányné (Bp.) tulajdonában van. 262 Sárkányné sz. sz. k.