Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

kik ekkor a faluban. Csak egy személyi minősítenek polgárnak, tisztviselő, pap, nemesember nincs. A teljes lakosságszám 330 fő körül van. A megyefaiak római katolikus vallásúak, s 1788-tól az újonnan alapított bükkösdi plébániához tartoznak. Előtte Szentlőrinc volt a mater.

204 1785-1786-ban összeírtak itt egy háromkerekű, uradalmi vízimalmot,

205 amely deszkát is fűrészel, s valószínűleg azonos azzal a malommal, amelyet még a község újratelepítése előtt a szomszéd falu, Helesfa parasztjai építettek, akiket 1738-ban az új földesúr, Horváth Dániel kibecsültetett belőle.

206 Megyefán is - a környék többi falujához hasonlóan - először a jobbágyok fogtak bele a juhtenyésztésbe. Jeszenszky Antal az 1780-as években kezdte fejleszteni juhászatát. Ez itt is a közös legelő túlhasználatához vezetett, ami viszályra adott okot.

207 Vályi András fentebb, a kastéllyal kapcsolatban már említett 1799-es munkája

2073 a faluról is rövid leírást ad. Belőle megtudjuk, hogy földesura „Jeszenszky Uraság", lakói magyarok és németek, r. k. vallásúak. Megemlíti kőbányáját, fűrészmalmát

207c és mészégető kemencéjét, stb. A szerző, munkájának III. kötetében, Szentlőrinc községnél, amely a járási székhely, köszönetet mond Mészáros Pál főszolgabírónak, aki a járás településeinek adatait összeírta és elküldte neki.

207d Jeszenszky Antal 1790-ben, a nemesi alkotmány visszaállítása után jelöltette magát a másod alispánságra, de Petrovszky Zsigmonddal szemben alulmaradt. Bátyjával együtt megpróbálkozott az alispánsággal is, de sikertelenül. Meg kellett elégedniük a táblabírói címmel. Emánuelt azért megválasztották perceptornak.

208 Antal még 1794-ben és 1803-ban is sikertelen kísérleteket tett a másod alispáni cím elnyerésére.

209 1790-ben, a koronának Budára történő szállításakor a vármegye által a kísérethez küldött bandérium egyik hadnagya volt,

210 s ké204 Brüsztle, 1876, 363-. 205 Móró Mária Anna: Baranya vármegye malmai 1785/86-ban. BH 1985-1986 (1986), 439-474. (452, No. 122.). 206 Móró Mária Anna: Malmok Baranya megyében a 18. században, (in Cseri Miklós-L. Imre Mária (szerk.): Dél-Dunántúl népi építészete. (Szentendre-Pécs, 1991), 333-343.), 335-336. 207 Szaszkó, 1981, 123, passim. 207a Lásd 201a j. 207b Lásd 312, stb. jegyzetek. 207c Lásd 205 j. 207d Vályi, 1799, III. k, 378. 208 Jeszenszky Emánuelt 1790-ben, majd 1794-ben újra megválasztották perceptornak (Jeszenszky-levt, 12. doboz, „Vegyes iratok, 1750-1927"-fasc.-ban megtalálhatók az 1791/92. évről szóló elszámolásai), s a fivérek, akik aktívan részt vettek a megye közéletében, gyakran tagjai a különféle bizottságoknak, alkalmi megbízásokat kapnak (Angyal, 1899, 65-66.; Uő, 1913/3, passim; Uő, 1913/4, passim; Uő, 1914/2, passim; Uő, 1914/4, passim). Egy Pécsett, 1793-ban megjelent, névtelen, verses röpirat megemlíti Jeszenszky Mánuel főadószedőt is, de - szemben más, megyei tisztviselőkkel - nem dehonesztálólag. A „Tekintetes Baranya-vár-megyének és ugyanazon vár-megye tisztjeinek versekbe foglalt rövid le-irása." c. nyomtatvány (23 p.; Egyetemi Könyvtár, Pécs, Klimó Könyvtár, NN II. 22.-be bekötve) szerzőjét Kosáry Boda József siklósi főszolgabíróval azonosította (Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. (Bp, 1970), 279. Uitt. szerepel az egykorú válaszirat is). Ezzel szemben Borsy Károly kutatásai fényt derítettek a nagy port felvert röpirat szerzőjére, aki Lethenyei János plébános volt (Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. (Pécs, 1973), 58.; az utóbbi adatért Ódor Imrének tartozom köszönettel). 209 Angyal, 1899, 66. 210 Várady, 1897, 621.; Angyal, 1913/3, 111.