Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

szenszkyek a Paulovics (Pavlovics, Paulovitz, Paolovitz) ágból veszik eredetüket.

88 Ennek bizonyítéka az a Túróc vm. által 1774-ben kiadott testimoniális, amely helybéli nemesek, a rokon Jeszenszky-, Jeszenszky-Pavlovitz- és Jámborcsaládok tagjainak tanúvallomásai alapján igazolja, hogy a néhai kisjeszeni Jeszenszky Mátyás fiának, Ferencnek gyermeke volt az a Jeszenszky János, aki megalapította a baranyai ágat.

89 A kisjeszeni Jeszenszky törzs különféle ágainak némileg eltérő címerein közös a szarvas vagy szarvasünő ábrázolása.

90 A família egy, a XVI. sz. elejére tehető osztálya után a Pavlovics-Jámbor ág Kisjeszen nekik jutott fele részére 1521-ben adományt eszközölt ki II. Lajos királytól. Az ekkor kapott armális

91 címerképén

92 kék mezőben, tarlószínű alapon balra lépő férfi balra futó szarvasünőt ragad meg a nyakánál, s a felemelt jobbjában tartott fejszével lesújtani készül a vadra. Ehhez az ábrázoláshoz áll közel a Baranyában élő Jeszenszkyek címere,

93 amelyet több XIX. sz.-i pecsétről is ismerünk. Ezek a BML-ben őrzött családi levéltár különféle iratain megtalálhatók. Címerükön kék mezőben, zöld alapon balra futó szarvasbikát agancsánál, vagy ünőt nyakánál baljával megragadó bajuszos, magyaros öltözetű, prémes süveget, vörös ruhát, sárga övet és csizmát viselő férfi jobbjában felemelt fejszével készül lesújtani a vadra. A sisakdísz ugyanezen férfi 88 Az előzőekben már említett munkákon túl, á baranyai ágra vonatkozó, legjobb, nyomtatásban megjelent tanulmány: Angyal, 1899. Andretzky, 1909, 39-41. csak rövid terjedelemben foglalkozik a családdal. A források közül a legfontosabb talán a családi levéltár (lásd 4 j.). Ezen belül különös jelentőséggel bír az az Iratjegyzék, amelyet Horváth Leopold ügyvéd 1842. okt. 9-én állított össze (Jeszenszky-levt, 1. doboz, l./A. fasc.-ban). Az 58 tételt tartalmazó lista több darabja elveszett, amelyekről csak innen van tudomásunk. Alapvető forrásunk az a megyefai kastély elpusztult levéltárából megmaradt 20 lapos, hektografálf v. kőnyomatos sokszorosítású kézirat, amely a kisjeszeni Jeszenszky-család baranyai ágának történetét foglalja össze, s családfákat is hoz. A névtelen munkát véleményünk szerint Angyal Pál, báránya vármegye levéltárosa - akinek Jeszenszky lány volt a nagyanyja - készítette 1890 körül (Angyal, kézirat). Több, azóta elveszett dokumentumot felhasznált, közöttük Jeszenszky Antal naplóját („Emlékezetre méltó Történetek" c.) is. Ezeken kívül, a BML régebbi, gépiratos raktárjegyzékében, a XV. fondnál (Okiratok és különlegességek gyűjteménye), az 1/1. sz. dossziéban szereplő, ism. szerzőtől való, 9 lapos, „A Jeszenszky család történetére vonatkozó feljegyzések" c. kéziratot említenénk meg. Ezt hozza Szita, 1976, 77, 2 j. Később átkerült a BML Kézirattárába, ahol a 195. számot kapta. így idézi Szaszkó, 1977, 211, 2, stb. jegyzetek, valamint Uő, 1981, 142. (Megjegyzem, hogy e kéziratot nem volt alkalmam használni, csak a fenti utalásokból ismerem.) 89 Angyal, 1899, 69.; Andretzky, 1909, 39.; Angyal, 1911/4, 146-147.; Szaszkó, 1977, 208, 5 j. Ez az irat vagy kópiája megvolt a család levéltárában (Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No. 19.: „Turóc vármegye testimonialisa a Jeszenszky család nemességéről", (é. n.). Szövegét és fordítását hozza: Angyal, kézirat, pp. 2-5, s megtalálható a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében is (BML, IV, 1. a. Anno 1774, p. 106, No. 298, szept. 10.). Valószínűleg ide tartozik két, a család iratai közül előkerült XVIII. sz.-i családfa, amelyek feltüntetik a baranyai ág leszármazását a túróci törzsből (Jeszenszkylevt, 1. doboz, külön fasc.-ban családiak). 90 Csergheö, Supplementband, s. 71, Taf. 47.; Jeszenszky L. (?), 1912, 17-19.; Jeszenszky L, 1915, 64. Szaszkó, 1977, 207.-nél, tévesen a nagyjeszeni Jeszenszkyek címerét hozza leírásában. 91 Angyal, kézirat, p. 9.; Uő, 1899, 69.; Jeszenszky L. (?), 1912, pp. 15-16. 92 A címert reprodukcióban hozzák: Dőry, 1909.; Domanovszky Sándor (szerk.): Magyar művelődéstörténet. II. k. (Bp, é. n.), 130. 93 Angyal, kézirat, pp. 6-7.; Uő. 1899, 69.