Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

gok mellett a kincstár tulajdonaként említik a XVII. sz. végi- XVIII. sz. eleji források,

45 s az összeírásokban később sem nagyon fordul elő, valószínűleg azért, mert nincsenek lakott falvai.

46 Először 1723 körül szerepel Horváth Dániel Megyefa birtokosaként.

47 Elképzelhető, hogy ő vagy még apja, talán katonai szolgálat vagy hadiszállítások ellenértékeként bérelte,

48 vagy quasi zálogjogon nyerte a kincstárból a nagyobb birtoktestek közé ékelt, megmúveletlen, erdős, tehát viszonylag kis jövedelmet hozó területet. Horváth Dánielt 1723-ban választották meg a vármegye főadószedőjévé, ami tehetősségére vall.

49 Még 1721ben, Pécsett házasságot kötött

50 Banyaluky István özvegyével, sz. Pávics Például az 1711/12-es Conscriptio Domestica (BML, IV, 6. b.) még a Preuner birtokhoz tartozó, szomszédos Hellesfa községnél hozza „praedium Bököszd"-öt (p. 73.). Egyértelműen kitűnnek a birtokjogi bizonytalanságok a fentebb már hozott, XVII. sz. végi, kamarai összeírásokból (lásd 32, 33 j.). Szaszkó, 1981, 210-211. (5 j.) idéz egy 1736-os forrást is, ahol még a pécsi káptalan birtokaként említik BükkÖsdöt. A későbbiekből úgy látszik, hogy a káptalan nem tudta érvényesíteni igényét, pedig az 1703-as Nova Donatio-ban Bükkösdöt a pécsi klérusnak adott birtokok között sorolják fel. Nem ez az egyetlen, ilyen eset (Várady, 1897, 526.). (Lásd még 45 j.). 45 A szigetvári kamarai provizorátus birtokairól 1718/19-ben készített összeírás szerint ekkor Bükkösd a fiscusé, s a kamara kezén van Gyürüfű, Megyefa, Lapsi, Csebény, Liki, Ibafa, stb. (persze puszták), bár ezeket a fehérvári káptalan magának követeli (Németh, 1903, 343-346.). Horváth Dániel birtokát, mint korábban kincstári jószágot hozza Várady, 1897, 550. A szóban forgó területen az egyes falvak, puszták bizonytalan birtoklására, ill. kamarai kezelésére vonatkozó fontos adatok szerepelnek a XVII. sz. végi kamarai összeírásokban (lásd 32 j.). Csebényről vallja egy tanú 1782-ben, hogy a török után a kamara birtoka volt (a forrást idézi: Pesti, 1982, I., 362., No.2. ). Lásd még: Szaszkó, 1981, 210-213. 46 Pl. a későbbi falvak nem szerepelnek a XVIII. sz. közepe előtti Conscriptio Domestica-kban (BML, IV, 6. b,), sem a Domsics-féle [(Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. (Pécs, 1939)], sem a Bohus-féle, 1733-as (BML, IV, 6. e.) visitákban. (Lásd még: 32 j.). 47 Várady, 1897, 550.; Nagy J., 1935, 12. (forrást egyik sem hoz). A 44 j.-ben hozott, 1711/12-es conscriptio Bükkösd pusztát még Helesfánál hozza. Az általunk ismert forrásokban - leszámítva a donációhoz kapcsolódó iratokat - a század közepéig nem szerepel a Horváth birtok és falvai. Ennek az az oka, hogy még az adományozás utáni években sem települtek újra. Angyal Pál is már Nesselrode püspök idejében megyefai földesúrként említi Horváth Dánielt (Angyal, 1909/3., 98.), de forrást nem hoz. Ennek ellenére az 1732-es nemességvizsgálatnál még nem a birtokos-, hanem csak a kétségtelen nemesek között sorolják fel, tehát téves Vargha D., 1982, 257. hivatkozása, amely Várady, 1897, 568.-ra mehet vissza. Az 1754/55-évi, országos nemességvizsgálat baranyai lajstromában viszont már a földbirtokosok között szerepelnek a Horváth örökösök (Angyal, 1909/4., 119-126.; Uő., 1911/2., 46-48.; Ódor, 1992, 86., 87.). Horváth Dánielről, örököseiről, a birtok megszerzéséről és további történetéről lásd még: Szaszkó, 1981, passim; Hengl, 1985, III., 63-64. 48 A visszahódítás utáni időszakban a kamara gyakran bérbe adta a kezén lévő jószágokat (Babies, 1937, 23., 32 j., 38., 54 j.; Taba, 1941, 39-40.), s erre még 1726-ból is van adatunk, éppen a puszták esetében (Nagy István, 1971, 63., 151 j., 96.; Ódor, 1992, 65.). Az, hogy a káptalan a Nova Donatio ellenére sem tudja érvényesíteni igényét a későbbi Horváth birtok egy részére, amit a fentebb hozott, 1736-os forrás is jelez (lásd 44 j.), talán arra vezethető vissza, hogy a fiscus kezelte jószágot esetleg már egészen korán, a század elején, bérletként vagy zálogként megszerezte Horváth Dániel vagy apja. 49 1734-ig viselte e tisztséget.(Angyal, 1910/3., 80.). A családi levéltárban megvoltak éves elszámolásai az 1723-1734 közötti időszakról (Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.51-58.). 50 Kb. 34 évesen (lásd 77 j.).