Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)
a határvidék népének kétfelé kellett fizetnie. 1561-ben, a szigeti várnak adózó helyek között együtt szerepel Bykesd és Megyefalwa, amely egykor a fehérvári káptalané volt, s akkor pedig az esztergomi érsek bírja. A bíró Petrus Erdews, és a forrás felsorolja, hogy mit fizettek a lakosok 1558 és 1561 között. 29 Az állandó háborúk a falvak pusztulásához vezettek. A parasztok elmenekültek vagy annyira elszegényedtek, hogy adóalanyként nem jöhettek számításba. Tolna és Baranya megyék 1564-res dicalis conscriptio-jában Szentdomján, Bükkösd és Megyefalva már puszták, Egedet nem is említik. 30 A megszilárduló török közigazgatás több sikerrel adóztatta az ittmaradókat. A defterek 1582-ben Megyefán még 11, Szentdomjánban 4 és Bükkösdön 25 adózót írnak össze. 31 A megmaradt középkori falvak többségének végleges pusztulását a századforduló, a 15 éves háború idejére tehetjük. A birtokszerző Horváth Dániel A török kiűzése után a környéken az összeírok alig találtak lakott helyet. A közelben csak Helesfa és Cserdi maradt meg. Az 1695-, 1696- és 1697-ben készült conscriptiókban Megyefa, Bükkösd, Szentdomján, Egéd nem is szerepelnek, ill. egy helyen említik, hogy már több mint 100 éve elnéptelenedtek. 32 Egy 1746-os tanúvallomásban olvashatjuk, hogy a török időkben a cserdiek a „Szent Domiani és Megyefai pusztákat bírták", s értük a hódítóknak, de titokban a pécsi káptalannak is adóztak. 33 A terület betelepítése, újbóli benépesítése csak a XVIII. sz.-ban indult meg, miután még 1704-ben a rác martalócok végigpusztították a völgyet Kaposvár felé ^ Brüsztle, 1876, 365. 30 Horváth J.-Timár, 1972, 75., No.612., No.614.; Timár, 1976, 35., 37. 31 Káldy-Nagy, 1960, 24., No.91. (Megyefa), No.90. (Szentkozmadomján), No.93. (Bükkösd). 32 Az Udvari Kamara pécsi provizorátusának a visszafoglalás után, 1687-ben készített összeírásában, a környék falvai közül csak Szentlőrinc és Cserdi szerepelnek (Nagy L, 1979, 35.). A pécsi kamarai provizorátus 1695 : ös és 1696-os összeírásainak (Wien, Hofkammerarchiv) XX. sz.-i, kéziratos másolatait a BML őrzi (02. és 03). Az 1695-ös conscriptio a szóban forgó terület falvai közül még mindig csak Szentlőrincet (pp. 1-2., 62-63.) és Cserdit (pp. 60-61.) hozza. Az 1696-os összeírás már bőbeszédűbb. Említi, hogy „pagus Egyed" 100 éve néptelen (p.7.). Máshol (p. 19) több, régi falut is felsorol pusztaként, pl. Bükkösdöt (No. 27.), Szent Domiant (No.28.), Megyefát (No.31.), amelyek már több mint 100 éve lakatlanok, határaik így bizonytalanok. Területük erdős, s most afiscus kezén van, de a forrás földesúrként említi „Christianus Andreas Matusek Episcopus Scopiensis"-t, aki azonban ezt a jogát bizonyítani nem tudja. Egy másik forrás, a „Conscriptiones Portarum, 1696" (Baranya vm. dicalis összeírása, 1696, MOL., E 158, 3. k., Comit. Baranyensis, 1696. Kéziratos másolata: BML, 04), Tom. III., a környékről Szentlőrincen kívül csak Cserdit (p.32.) és Helesfát (p.36.) hozza.Hasonló a helyzet még évtizedek múlva, 1733-ban, a Bohus-féle visita szerint is (BML, IV, 6. e., p. 7.: Szentlőrinc és filiái). Uezekről. lásd még pl.: Nagy J., 1935, 11.;Taba, 1962.; Hengl, 1985, Bd. II., 108. 33 Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején. JPMÉ XXXXI., 1975-76 (1977), 102-112. (109.). Ezt látszanak igazolni az 1696-os, kamarai összeírásban (lásd 32 j.) a birtoklásra vonatkozó adatok (pp. 52-53., No.69.). Szentdomján határát még 1719-ben is a helesfai és cserdi parasztok használják (Taba, 1941, 31.), sőt a pécsi klérus birtokainak 1733-as összeírásában is az szerepel, hogy e pusztát kilenced és tized fejében a Cserdi-beli jobbágyok művelik (Fricsy, 1979, 185.).
