Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

törvényeket a kormánynak, hanem a kormány a parlament ura, irányítója". Mivel a kormányfő 12 év alatt a válságot nem tudta megoldani, távoznia kell - vonta le a sommás következtetést. Jövőképet azért nem lát, mert határozott cél és irány nincs, ami eddig történt, az sem több kisebb-nagyobb javítgatásnál. Közel 20 éves a népiskolai törvény, de igen soványak az eredmények. Elismeri, hogy „vannak jó képezdék, vannak már jó tanárok, de oly sok még a selejtes, aki egyáltalán nem érti a mesterségét". A közoktatás számára az eddigieknél nagyobb figyelmet és támogatást, ingyenességet és gyakorlatibb oktatást követelt. Miközben 75 évesen is azt ígérte, hogy „neve nem fog a távollevők soraiban tündökölni" a parlamenti jelenléti íveken, tevékenysége céljának a magyar nyelv közös hadseregbeni használatát, az olcsó és gyors igazságszolgáltatást, a megyei önkormányzatok önállóságának növelését, a tisztességes választásokat, az ipar és mezőgazdaság párhuzamos és nem egymás rovására történő fejlesztésének támogatását kérte.

79 1887 szeptemberében a közgyűlés elhatározta volt főispánja arcképének megfestését,

80 amelyet december 29-én már be is mutattak.

81 Annak ellenére, hogy rendszeres képviselői beszámolót ígért választóinak, az elsőre csak 1889-ben került sor.

82 A Perczel Miklós számára nem sok sikert hozó parlamenti ülésszakról, ahol a dohány-, hús-, szeszfogyasztási adó vitájába kapcsolódott be, nehéz is lett volna korábban beszámolni. Beszámolójának többsége Tisza Kálmán kormányának bel- és külpolitikáját elemezte és bírálta. Különösen támadta a mértéktelen adóemeléseket, amelyek a kormány fiskális szemléletű, a gazdasági egyensúlyt bármilyen eszközzel is végrehajtani akaró politikájából következtek. Sajátos helyet kapott beszámolójában a király személye, aki „népeivel együttérez, együtt gondolkodik, akinek érdekei azonosak népe érdekeivel, kinek sorsa annyira egybe van fűzve népei sorsával, hogy azokkal él, azokkal hal. Bízunk is benne feltétlenül..." A nemzet gondjai és problémái nem a jó király, hanem a rossz végrehajtó hatalom, a kormány tevékenységének következménye. A népéért „élő-haló" királlyal tehát szembeállítja Tisza Kálmán kormányát, amely „nem akar, nem mer hű tolmácsolója lenni a nemzet óhajainak". Az agg politikus elfogultsága nem kétséges, hiszen látnia kell, hogy Ferenc Józsefnek, a császárnak a birodalom és nem a magyar érdekek az elsődlegesek. Előrehaladott kora miatt fokozatosan lemondott vállalt megbízatásairól. 1892ben tartott képviselői végbeszámolójában jelezte, hogy az új ciklus választási küzdelmeiben már nem kíván indulni. Felesége birtokai miatt átköltözött Bajára. Új lakóhelyén még átmenetileg részt vett a közügyek intézésében, így a törvényhatósági bizottságban, amely tagságáról 1896 decemberében mondott le. Ez alkalommal a város „nagyrabecsült és közhasznú tevékenységéért a leghálásabb köszönetét és elismerését" nyilvánította.

83 Pécs, 1887. június 18. 1-2. p. 80 Függetlenség, 1887. szeptember 5. 81 Pécs, 1888. január 1. 82 Pécsi Figyelő, 1889. 47. számának melléklete közli Perczel Miklós Pécs szabad királyi város országgyűlési képviselőjének 1889. november 17-i beszámoló beszédét. 83 TML P es. i. 11/79/1.