Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

Perczel Miklós 1852 februárjában kapta az első honoráriumot egy Kütahyáról és törökországi életükről szóló francia nyelvű cikkéért. E 25 dollár volt az első keresménye. Korábban adományokon kívül csak felesége, akit írásaiban mindig csak Minának említ, horgolásából jutottak némi pénzhez. Áprilisban a lelkész támogatásával német nyelvtanfolyamot szerveztek. A megélhetés így biztosabb alapokra került, hiszen a havi jövedelmük 60 dollár lett. Bármennyire is jól érezték magukat a vendéglátó lelkész házánál, nem akartak visszaélni a vendégszeretettel. Másrészt a mindig jelenlevő hontalanság érzését is csökkenteni vélték azzal, hogy májusban „saját" lakásba költöztek. Az új szállást barátaik bebútorozták, fél évre előre kifizették lakbérüket, sőt még a kamrát is megtöltötték. Amikor Miklósék - a magyar szokásokat messze meghaladó komoly értékű támogatást - vissza akarták utasítani, Beecher lelkész neje felvilágosította, hogy jóbarátok, jószomszédok esetén a kezdők támogatása természetes, megrótta őket büszkeségükért. A figyelmességnek számos jelét tapasztalhatták később is: az órás nem fogadott el pénzt a javításért, a fürdőbe ingyen belépőt kaptak stb.

59 Az összegyűlt kis tőkéből Perczel Miklós gazdálkodni akart. Hosszas utazgatások, ismerősök javaslatai alapján úgy vélték, hogy Davenport környéke alkalmas lesz végleges letelepedésükre. A feltöretlen prérin holdanként 86 centért lehetett vásárolni földet. A befolyt összegek nem az illető állam, hanem a központi hatalom pénztárába kerültek. Látatlanban vásárolt 640 acre-t, Fejérváry hatszor annyit ebből az ugar területből. Harminc mérföldre Davenporttól állt egy Új-Budának nevezett település, ahol Madarász László, báró Majtényi József és több magyar család élte a farmerek nehéz mindennapjait. Új földjük megtekintésére igyekezve meglátogatták Új-Buda lakóit, akik nagy szeretettel fogadták őket. A helyi gondok, nehézségek nem erősítették bennük a farmerkodás vágyát, hiszen a környéken hiányzott a kiépített út, nehéz volt eladni a termékeket, cselédet fogadni nem lehetett, mert hiányzott a felesleges munkáskéz, de tőke sem volt a cseléd megfizetésére. Ezután a látatlanul megvásárolt prérit megtalálták, „igen szép, hullámzó, helylyel-közzel mogyoróbokrokkal benőtt" területről az első látásra kiderült, hogy a holdankénti 86 cent csak kezdet, mire ebből termelésre alkalmas terület lesz, már holdanként 20-25 dollárjába került a gazdának. A gyep „lehámozására", feltörésére szakosodott farmerek 12 ökörrel 8 ujjnyi mélységig szántanak. Mivel sok a mogyoróbokor, ezért 5 dollár a forgatás holdanként. Ezután téli pihentetés, a fagy szétszívja a hatalmas hantokat. Márciusban lehet fogasolni, búzát vetni. A költségek akkor fokozódnak, ugyanis mindenki tart őrizetlen lábasjószágot, tehát a veteményt kell bekeríteni. A távoli erdők miatt a kerítés készítése 12 dollárt is elvisz. Ha nem kerít a gazda, akkor nem kérhet kártérítést az állatok kártételéért. Ezután kezdődhet a „farmos lakház, istálló építés", mivel házat nem mindenki tud építeni, marad a mesteremberrel építkezés. A helyszínen tehát kiderült, hogy az „olcsó" igen csak jelentős pénzösszeget igényel. Rengeteg munkát és hasznot sem lehet előre látni. Későbbiekben arról nincs adatunk, hogy a területet hogyan műveltette. Davenportban 20 hold földet vásárolt a város határától negyed mérföldre, 40 dollárért. Házat épített a város szélén, nem messze a földtől. Lovat és szekeret vásárolt. Feleségével pénzüket beleölték új otthonukba, így az összes munkát