Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

alkalommal részeg tisztek még az osztrák konzul lakását is megtámadták. Halim basa a hontalanok irányítását írásban Perczel Mórra, ugyanakkor szóban Kossuthra bízta. Mindez újabb súrlódásokhoz vezetett. 1850. február 15-én indultak el Sumenből internálásuk színhelyére a magyarok: Kossuth Lajos és Batthyány Kázmér feleségestől, Mészáros Lázár, a két Perczel, Katona Miklós ezredes, valamint lengyelek, élükön Visoczky tábornokkal. Néhány napot töltöttek pihenőként az egykori fővárosban, Bursában, amely távolról igazi szépségnek tűnt, de közelről „olyan nagyváros volt, mint a többi: szűk utcák, romokhoz hasonló külsejű házak, büdös és ronda". Száműzetésük színhelyére, Kütahyába április 13-án érkeztek. Megélhetésükről a török kormányzat megfelelően gondoskodott: Perczel Mór 3.500, Perczel Miklós 900 piaszter havi ellátmányt kapott, amelyből jól meg tudtak élni. 1850. július 8-a nevezetes dátum Perczel Miklós életében, hiszen felesége, akit nagyon várt, mégis előzetes jelzés nélkül, váratlanul megérkezett. „Olyan boldog vagyok - írja naplójában -, mint azt többé ez életben nem is hittem hihetőnek!" Néhány nap múlva még egy vallomással megtoldja az előzőeket: „Minuskám még a régi, de én is ám, oly szerelmesek vagyunk, hogy szinte szégyen ily véneknek." Ekkor 39 éves volt. Szeptember végén Sárközy Júliát is kiengedték végre gyermekeivel együtt, így Mór is együtt élhetett immár feleségével. • Az internált emigránsok bár szabadon mozoghattak Kütahyában és környékén, valójában szinte minden lépésüket figyelemmel kísértette a török kormány, hiszen nem akart nemzetközi bonyodalmat. Az unalom, a tehetetlenség gyakran vezetett a kintlévők között súrlódáshoz. így lett az Asbóth Sándorral való összetűzésből kardpárbaja Perczel Miklósnak is. Miután Asbóth arcán megsérült, a lovagiasság szabályai szerint befejezték a küzdelmet. Számos jel utalt arra, hogy az emigránsok között komoly ellentétek alakultak ki. Ez nemcsak Perczel Miklós emigrációs naplójában fogalmazódott meg, hanem még az osztrák kémjelentésekben is szerepel. Az ellentétek egyik oka Kossuth, társainak kevésbé, de az idegen, bizalmába térközöknek annál jobban hívő, és kormányzói allűrökkel átitatott magatartása.

38 A másik ok a Perczel Mór körül kialakult „udvartartásban" keresendő. „Tartózkodom különben attól, hogy neki (Kossuthnak) hatástalan tanácsokat adjak" - írta Batthyány Kázmér Montinak 1850. július 14-én. Július 3-án Szemerének arról panaszkodott, hogy már egy esetleges kedvező politikai fordulat sem jelentene igazi lehetőséget, „...mert nekünk azonnal két dynasztiánk volna, ki vetélkedésbe lépne, az őket képviselő két híres férfiak személyében. Van nekünk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dühös ellenségképpen egymás mellett laknak, s kinek mindenikének maga pártja van."

39 Az uralkodó módjára viselkedő Kossuth külön testőrséggel vetette magát körül, ugyanekkor a Perczelek szűk körükbe szinte bezárkóztak. Mészáros Lázár - volt hadügyminiszter - Kossuthtal sohasem tárgyalt, míg Perczel Mórral, Dembinszky Henrikkel, Batthyányval gyakran. A felsoroltak közül talán Batthyány Kázmér volt az egyetlen, aki valamennyi jelentős emigráns személyiséggel tartott kapcsolatot. 38 Füzes Miklós: Batthyány Kázmér. Gondolat - Baranya Megyei Levéltár. Pécs, 1990. 176. p.