Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

A középkori baranyai nemesi családok közül csak a megye északi részén, a Hegyháton élők közül sikerült párnak személyes szabadságát megőrizni ós elismertetni, így a Gyenes (Gyenis) familia Hajmáson {Kishajmás) élő tagjai közül öt, valamint a bisztricei Pétre János az 1721. május 5-i közgyűlés határozata alapján, különösebb indoklás nélkül vétetett fel a megye kétségtelen nemeseinek sorába.

77 Több mint negyedszázados változatos küzdelem árán sem sikerült a Dinnyeberkiben, Nagypeterden, Nagyvátyon és Szegeden élő ősi nemesi családoknak megmenekülnie attól, hogy a szentlőrinci uradalom jobbágysorba taszítsa őket. A fenti települések nemes famíliái a Bozó, Vita (Dinyeberki), Babos, Böttkös, Hernád, Joó, Kakas, Kiss, Kocsis, Kónya, Kovács, Mátté-Deák, Papp, Saár, Sértő, Simon, Vajda (N agy pete rd), Balázs, Csiszár, Petes, Séni, Séra, Szabó, Tóth (Nagyváty), Bódis, Fábián (Szeged) 1724-ben, illetve 1725-ben fordultak a megyéhez kiváltságaik elismertetéséért.

78 A vármegye a nemesi vizsgálatot el is rendelte, melynek során felmutatták az egyesült Zala és Somogy vármegyék „Nagy-Váty, Nagy-Peterd, Dinnyeberki és Szigedy" községek nemesei részére kiadott - 1699-ben, illetve 1700-ban kelt bizonyságleveleket, továbbá /. Lipót „protectionalis" levelét (Bécs, 1696.január 26.), amelyben nevezett falvak lakóit minden jobbágyi teher alól mentesíti és pártfogásba veszi. Az 1724-es vizsgálat során felvett tanúvallomások Dinnyeberkiben egyértelműen alátámasztották, hogy a Vitta (Vitha) ós Bozó családok elődjei ősi helyi famíliák voltak, akik csak a töröknek adóztak. E két család középkori okleveleket is fel tudott mutatni kiváltságai bizonyítására. így László nádor 1372-ben kelt adománylevelót, amely a Dinnyeberek községben levő Ágod birtokokat Wittha fia Gergely és Bozó leányai: Klára, Margit ós Angéla részére adományozza. Bemutatták továbbá V. László 1456-ban kiállított adománylevelét, a pécsi káptalanokhoz intézett birtokba iktató parancsát és a káptalan beiktató bizonylatát, valamint Mátyás király 1468-as megerősítő adománylevelót. Fenti dokumentumok hitelessége nyilvánvaló volt a bizottság számára, ám az adományozott személye, valamint a Vitta illetve Bozó családok egyenesági leszármazása már bizonytalanságra adott okot. Ugyanis az adománylevelek kedvezményezettje „Andreas Magnus de Dinnyeberki leányai - az egyidejűleg fiúsított - Agatha és Ellena" voltak.

80 A családok származását az akkoribban szokásos tanúvallomások támaszthatták alá. Egy 1726-os tanúvallomás szerint: „Dinnyeberki Vita Ferencz és Vita Máthé és ugyanezeknek Attyuk, öregattyuk és eiejek emberi emlékezetitűl fogvást mindaddig még néhai méltóságos gróf és generális Prajner uram Eő Exellentiája Dinnyeberki és Szigedi possessiokat Az 1721. május 5-én bemutatott jegyzék alapján Gyenes Balázs, Gergely, István, János és Mátyás, valamint Pétre János nyert nemesi bizonyságlevelet. BML Kgy. jkv. 1721. máj. 5. s

1724-ben a Bódis és Fábián, a Bozó, Vita és az Ibafalvay (Ury), valamint a Kiss és Vajda famíliák kérvényezték nemesi jogaik helyreállítását. BML Inq.nob. 1-4. - A többi család nemesi vizsgálata az 1725. évben vette kezdetét, Uo. 5-10. sz. Némi pontosításra szorul tehát Angyal Pál megállapítása. Ld. Angyal Pál: Küzdelem a nemesi jogokért. PBMEÉ, 1911. 105.p. 79

Közli Andretzky: i.m. 106.p. ^BML Inq.nob. 3. ill. 11 .sz. - A felmutatott dokumentumokra Id. Andretzky: i.m. 106-107.p.