Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

de két évvel később már a simontornyai főkapitány oltalomlevele védte őket.

63 Rákóczi tábornagya {Esterházy Antal gróf) teljhatalmú megbízottjának feddő levele 1708-ból arról árulkodik, hogy a szentkirályiak az erőviszonyok mérlegelése ós jól felfogott érdekük alapján a Szigeten ós Pécsen tartózkodó német katonákat igen iparkodnak kiszolgálni, kevésbé a Simontornyán lévő magyarokat".

64 Nem is marad el a retorzió. Az alig egy hónappal későbbi szolgabírói jelentés már arról tudósít, hogy a simontornyai kurucok a falu elhajtott barmait nem hajlandók visszaszolgáltatni.

65 A veszteséget azonban hamarosan nem is akármilyen kárpótlás követi: a Dunai Kamarai Adminisztráció elismeri nemességüket, melyet Esterházy tábornagy felhatalmazottja is akceptál, ós ígéretet tesz a privilégiumok tiszteletben tartására.

66 A szabadság azonban ismét tiszavirág-életűnek bizonyul. A bókét követően, a klérus hatalmának megszilárdulásával újra kezdődnek az alávetettség keservei, s a Nesselrode hatalmaskodó uradalmi tisztjeivel többször is szembeszegülő faluból többen belülről is megismerik a püspök börtönét.

67 A „nyakas szentkirályiak" nem törődtek bele sorsukba. 1715-ben a kancelláriánál emeltek panaszt a klérus ellen, és egyúttal kérték nemesi jogaik visszaállítását. A kancellária kórvényük kivizsgálására a vármegyét utasította. A nagyprépost {Kazó István) azonban a káptalan nevében tiltakozott az ellen, hogy a megye foglalkozzék az általa úriszókinek minősített panasszal, mondván: az úriszéken igazságot fognak nyerni". (E felől az igazság felől persze az egykoriaknak sem volt kétsége.) A káptalan földesuraságát illetően kifejtette, hogy birtokait elégséges vita után (per sufficientem edoctionem) nyerte adományul I.Lipóttól, ós a szentkirályiak meg sem kísérelték nemességüket bizonyítani. A faluban már régebben is predialisták laktak, bár a népesség teljesen kicserélődött.

68 A prépost jogi érvelése természetszerűleg tendenciózus. A lakosság korábbi társadalmi helyzetére vonatkozó utalása ugyanakkor megerősíti hipotézisünket a predialistákról, s akaratlanul is támpontot szolgáltat a kiváltságosok Szentkirályon jól tetten érhető átrétegződéséről. A káptalan akciója mindenesetre további évekkel elnyújtja a már több mint két évtizede tartó küzdelmet. A korábbi próbálkozások kudarcaiból okulva 1720-ban Szentkirály magához az uralkodóhoz fordul oltalomért, s nem kell csalódnia. ///. Károly protekcionális levelével

69 megerősíti a „lipóti privilégiumot", és utasítja a megyét, hogy a szentkirályi nemeseket minden erőszaktól védelmezze meg. Baranya az uralkodó állásfoglalását tudomásul véve, 1721. január 14-én Pécsett kihirdette és elismerte nemességüket, de egyúttal kötelezte őket, hogy leszármazásukat igazolják. 63

Horváth Ferenc simontornyai főkapitány oltalomlevele. Kelt: Simontornya, 1706. június 24. Ld. Vida: i.m. reg.18. 64

Prajner Antal levele. Kelt: Simontornya, 1708. július 30. Uo. reg. 19. 65

Madarász János tudósítása. Kelt: Simontornya, 1708. augusztus 22. Uo. reg.20. ^Vida: i.m. reg. 23. 67

1712-ben például Zeppenfeldt György püspöki tiszttartó Éva Pétert és Kata Andrást ellenszegülésért tömlöcbe záratta. BML Kgy. jkv. 1712. 52. ^Angyal Pál: Jegyzetek Baranya vármegye jegyzőkönyveiből 10. k. 21-23. (kézirat, BML) 69

Kelt: Bécs, 1720. április 29. - Eredetijét ugyancsak a helyi plébánia őrzi.