Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Nemzetisógpolitika Magyarországon 1918/1919-1944/1945

kezdeményezésére 1943 végén kötött megállapodással kölcsönösségi alapon bizonyos rendezés történt, amely itt is, ott is némileg enyhített sorsukon. A nemzetiségek fegyveres, különösen harctéri alkalmazása korlátozott voltának megfelelőek voltak veszteségeik is. Figyelembe veendő azonban, hogy azok a nem magyar anyanyelvűek, akik magukat magyar nemzetiségűnek vallották, a vesztesóglistákon minden bizonnyal a magyar veszteségek adatai között szerepeltek.

62 A Kállay-kormány már 1942 nyarán foglalkozni kezdett azzal, hogy meg kellene javítania nemzetiségpolitikáját. Ennek indokait igen plasztikusan foglalta össze a miniszterelnökség nemzetiségi osztályát vezető Pataky Tibor: „Külpolitikai érdekek ós a jövő azt kívánják, hogy a mi nemzetiségi politikánk pozitív irányú legyen, ós kielégítsük a hazai nemzetiségek jogos kívánságait. Ez később a mi javunkat fogja szolgálni, ha a béketárgyalások alkalmával ezek a kérdések felvetődnek. Ennek megfelelően a magyar kormány semmiféle retorziós kisebbségi politikát nem fog folytatni, eltér a reciprocitás elvétől, és a maga belső intézkedéseinél nem hagyja magát befolyásoltatni attól, hogy Romániában és Szlovákiában milyen a magyar kisebbség helyzete." Megkezdődött a nemzetiségi iskolapolitika bizonyos revíziója, amely azonban, mint kiderült, csupán jelentéktelen látszateredményeket hozott. Elhatározták a rendszeres iskolán kívüli népművelésnek a nemzetiségi lakosság körében való fokozatos megszervezését is, lehetőség szerint a nemzetiségi anyanyelv alkalmazásával. A nemzetiségi sajtó néhány új lappal gyarapodhatott, itt-ott szellemében is pozitív változás volt észlelhető, mint a Slovenska Jednotánál, amelynek szerkesztőségébe időközben antifasiszta elemek is kerültek, s a lapnak németellenes irányulást adtak. De jellemző, hogy a Kállay-kormány nem védelmezte meg ezeket a pozitív nemzetiségi erőket a félreállításukra törő saját fasisztáiktól, sőt mint Ján BaCik letartóztatása mutatta a Szlovák Főiskolai Hallgatók Egyesületében (Spolok Slovenskych Vysokoákolakov), maga is részt vett azok - mint kommunisták vagy kommunista-gyanúsak - üldözésében. Bármennyire is indokolt volt Böhm szlovák „népcsoport-vezető" mellőzése egy idő óta a magyar kormány részéről, helyette a hajlékonyabb Jozef Kelemen választása tárgyalópartnerül jól jellemezte, kifélékben látta a nemzeti kisebbségek „jóindulatú elemeit".

63 Kárpátalján Brody pártja továbbra is kilátástalanul sürgette az autonómiát; Fenéik egyetértett a varmegyék helyreállítására irányuló, nemzetiségi területi autonómia ellenes magyar törekvésekkel. A kisebbség nyelvét megtanulni, sőt tűrni sem akaró tisztviselők, a rutén vasutasok, tanítók tömeges áthelyezése magyar területekre, a csendőrségi zaklatások felpanaszolása, a tömegesen elítéltek amnesztiájának sürgetése utalnak e terület helyzetére. Kállay ungvári beszéde nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az észak-erdélyi románság politikailag nem szervezkedhetett. A magyar ós román kormány megegyezése alapján Emil Hatieganu képviselte érdekeit, míg a dél-erdélyi magyarságét - amely azonban rendelkezett a Romániai Magyar Népközösség szervezeti kereteivel - Gyárfás Elemér. A román kisebbség legelemibb sérelme a nemzetiségi diszkriminációs jelleggel folytatott észak-erdélyi közellátási politika volt, amely - mint Kárpátalján - valóságos éhínséget idézett elő a 62 u.o. 63 Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon 1941-1945. Baranyai Levéltári Füzetek 76. Pécs, 1985.