Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Nemzetisógpolitika Magyarországon 1918/1919-1944/1945

rületi integritása védelme jegyében folytatta, ezért adatott ki egy vonzó erejűnek szánt, igen tetszetős rendeletet a kormánnyal „A nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról" már 1919. augusztus 21-én, amely a román megszállók cenzúrája miatt azonban csak november 19-ón jelenhetett meg a hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben;

9 ezért szállt síkra nagy határozottsággal a nemzetiségek iskolajogai gyakorlati érvényesítéséért az ország egész területén. Megváltoztatva korábbi autonómia-ellenes magatartását immár elkerülhetetlennek tartotta, hogy Német-Nyugat-Magyarország (Deutsch-Westungarn), amelyet az 1919. szeptember 10-i Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriának ítélt, autonóm terület legyen, mert csak így lehet mégis megkísérelni megtartását a magyar állam fennhatósága alatt.

10 Bleyer és a vezetése alatt álló minisztérium kezdeményezésére, amelyben a legszámottevőbb nemzetiségek ügyeivel egy-egy főosztály foglalkozott, 1920.január 8-án - tehát már Huszár Károly kormánya (1919.november 24 - 1920.március 15.) idején - megalakult Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szövetsége, amely a budapesti antant-missziók előtt állást foglalt az ország területi integritásának fenntartása mellett. A minisztérium nemzetiségi pártok alakulását is ösztönözte: Bleyer Német Keresztény Gazdasági Pártja (Deutschchristliche Wirtschaftspartei) és erdélyi szász származású riválisának, Gündisch Guidonak rövid életű Német Paraszt és Polgári Párja (Deutsche Bauern- und Bürgerpartei) mellett egy Magyarországi Tót Néppárt (Uhorskoslovenská Ludová Strana) és egy Magyarországi Rutén Párt is alakult, mely utóbbiak úgy nyilatkoztak, hogy területi autonómia fejében a Magyarországhoz tartozás mellett készek állást foglalni. Minthogy az ellenforradalmi kormányzat a forradalmak törvényalkotását nem ismerte el,

11 így a nemzetiségi autonómiáról szóló három néptörvónyt sem, viszont úgy ítélte meg, hogy a kialakult körülmények között maga is kénytelen területi autonómiákat ígérni; ingadozó szlovák politikusok - főleg Jehlicska Ferenc - részéről mutatkozó közreműködési készség megragadásával Bleyer kidolgozta egy szlovák önkormányzat más vonatkozásban is mintának szánt alapelveit.

12 A dokumentumot a Huszár-kormány, amely 1920. január 5-én indította útnak delegációját a párizsi bóketárgyalásokra, január 9-én elfogadta, de idehaza nem hozta nyilvánosságra, nem ok nélkül tartva a magyar közvélemény jelentős részének autonómia-ellenességétől. A kormány gondot fordított továbbá arra, hogy olyan nemzetiségi jelölteket indítson az 1920. január 25-26-i választásokon, akik mandátumot szerezve magyar érdekek szerint szólalhatnak fel a nemzetgyűlésben. Bleyer pártja volt a legsikeresebb: 9 képviselőjelöltje került be a magyar törvényhozásba (közülük 4 a megtartani próbált német-nyugatmagyarországi területekről). A párt a választásokat követően Német Keresztény Integritáspártra (Deutsch-christliche Integritätspartei) változtatta nevét, azt hang4044/1919. ME.sz. rendelet. Szövegét német fordításban közli Franciscus Faluhelyi: lus civium in Hungária habitantium nationum. Collecta legum et edictorum Hungáriáé in lingua germanica conscripta. Pécs, 1946. Dok. I. 2. 10 Török, Árpád: Jakob Bleyer als Nationalitäten minister. In: Denkschrift fúr Jakob Bleyer. BerlinLeipzig, 1934. 35-38.p. 11 Az 1920. évi I. tc. 9.§. érvénytelenítette és a törvénytárból törölte. 12 Szövegét közli Tilkovszky Lóránt. In: Baranyai Helytörténetírás 1987/88. Szerk.: Szita László. Pécs, 1988.472-476. p.