Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - GERHARD SEEWANN: A magyarországi németek fejlődése. A nyelv és a tradíciók megőrzésének lehetőségei

ért identitásbeli fejlődési foka. Az asszimilációt és nyelvcserét a múlthoz hasonlóan negatívan értékelni azt jelenti, hogy ezt a realitást figyelmen kívül hagyjuk, sőt tagadjuk. Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy ezt a folyamatot új, pozitív szemszögből kell néznünk. Ugyanis egyáltalán nem arról van szó, mintha annak megvallása, hogy magyar, és az is akar maradni, kizárná, hogy német származását is megvallja, és az ezzel kapcsolatos hagyományokat és értékeket ápolja és továbbadja. Semmiképp se ismételjük meg a múlt bizonyos hibáit, és ne konstruáljunk egy túlhaladott ideológia szerinti tételt, amely alapján egy ténylegesen kettős, vagy pontosabban két irányba nyitott identitás kizárt vagy összeegyeztethetetlen lenne. Az Európa felé vezető úton és a nemzetállami határok leküzdésének folyamatában egy effajta két irányba nyitott és ezáltal befogadásra kész identitástudatot mint egy nagy lehetőséget kell értelmezni és arra használni, hogy a határokat átlépve a különböző kulturális tradíciókkal rendelkező emberek találkozásakor a kulturális értékek cseréjét egymás kölcsönös gazdagítására elősegítsük és ápoljuk. Egy ilyen folyamat során időben meg fog mutatkozni, hogy pl. a tényleges önrendelkezés ós a megvalósított autonómia keretében a német nyelv is elnyeri az őt megillető helyet. Végül hasonlóan érvényes ez összességében a magyarországi németségre, mint csoportra is. Minden jel arra mutat, hogy jól tudta használni a felkínált mobilitásbeli ós felemelkedósi lehetőségeket egy kvalifikált szakképzettség felé vezető úton. Ezt bizonyítja többek közt a magyarországi németek növekvő aránya a szellemi foglalkozásúak és értelmiségiek rétegében, mely az elmúlt 40 év alatt több mint megkétszereződött anélkül, hogy ezt a csoportot a háború előtti trendhez viszonyítva az asszimilációs folyamat arányán felül érintette volna (ez utóbbi egyébként főleg az iparban foglalkoztatottakra vonatkozik). A magyarországi németségnek, mint etnikai csoportnak fejődési lehetőségei különösen a technokrata ós humán értelmiségi réteg felemelkedéséhez kapcsolhatók, egy olyan felemelkedéshez, mely a harmadik foglalkoztatási szektor további kiszélesedésével hosszútávon garantáltnak látszik. Az értelmiség által hordozott fejlődés látható jele a német klubok alapítása az elmúlt évtizedben, éppen olyan helységekben, hol a századforduló óta nem működött német egyesület, így pl. Gyulán vagy Szegeden. Ha egy pillantást vetünk a 60-as ós 70-es évek folyamán Nyugat-Európában észlelhető „ethnlc revival"-ra, mely gyakran regionális mozgalmakkal összefüggésben jelentkezett, a következőkre mutathatunk rá. Az etnikai reneszánsz ezen mozgalmai szociológiai szempontból a szellemi elitre épülnek, mely számában igen megnövekedett (összefüggésben a megnövekedett művelődési lehetőségekkel), mégis a harmadik szektor kiszélesedése ellenére részvételi igényük tekintetében hátrányosan érintettnek érzik magukat. így válnak a nyugtalanság és az össztársadalmi kritika hordozóivá, egy olyan kritikáé, mely a helyzettől függően etnikai ós regionális kategóriákan is kifejezdőhet. Amint azt Karl Deutsch helytállóan megállapította, a társadalmi változások során végbemenő mobilizációs folyamat gyorsabb ütemben zajlik, mint az asszimiláció, ami azt jelenti, hogy az időközben a mobilizáció által érintett személyek jelentős része újra meg fogja vallani etnikai származását, ill. egy etnikai csoporthoz való tartozását. Ez az újra-megvallás a csoportnak új öntudatot és dinamikusan fokozódó vitalitást kölcsönöz, melyben a szellemi elitnek kétségtelenül kulcsszerep adódik, mivel egyedül ők képesek ezt az öntudatot megfelelő pontossággal megfogalmazni, és mint hordozói, mindenütt elterjeszteni, hogy végül oly hatékonyan ós hitelesen kapcsolják azt össze napi követelésekkel, hogy a