Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - GERHARD SEEWANN: A magyarországi németek fejlődése. A nyelv és a tradíciók megőrzésének lehetőségei

sának jeleként egy közepesen fejlett ipari társadalomban, az extenzívből az intenzív gazdasági fejlődésbe való átmenet idején. Azóta folyamatosan növekedett a harmadik, szolgáltató szektorban foglalkoztatottak száma, mely éppen a nemzetiségi lakosság szellemi-kulturális fejlődése szempontjából nagyon fontos folyamat, amint azt később látni fogjuk. 1949 kivételével - amikor a szocialista hatalmi és termelési viszonyokat megteremtették - a politikai és társadalmi-gazdasági folyamatok nem egyidejűleg zajlanak, ami a magyarországi németség fejlődésében máig jellemző feszültséget idézett elő. Ez a feszültség általánosságban úgy jellemezhető, hogy az 50-es évektől a nemzetisógpolitika által indukált rendelkezések kereken egy évtizednyi késéssel követik a nemzetiségi lakosság körében is végbemenő társadalmi-gazdasági változásokat. A magyar nemzetiségi politika számos ellentmondása ós középtávú mulasztása vezethető vissza arra, hogy a politikai irányítási mechanizmusok ós döntések struktúraváltáshoz való alkalmazkodása elhúzódik. A Magyarországon maradt, számában gyakorlatilag megfelezett német nemzetiséget de jure 1950-ig, de facto mégis 1955-ig megfosztották állampolgári jogaitól. Csak az 1955 júniusában megalapított Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége jelentett fordulatot, bár ezen sötét évtized utóhatásai különösen az identitástudatban - máig érezhetők. így pl. a Hazafias Népfront Választási Bizottsága egy jegyzőkönyvében ez olvasható 1949-ben: „Szálka községben harminc éven belül kihal a német szó, mivel az ittmaradt németség el akarja felejteni, hogy valaha is német volt." A társadalmi-gazdasági viszonyok teljes átalakulása az 50-es ós 60-as évekre esik. A mezőgazdaság 1961-ben lezárult kollektivizálásával és a nemzetiségi lakosság elsődlegesen falusi környezetének azt követő felgyorsult megváltozásával az urbanizáció, iparosodás és társadalmi mobilizáció irányában tartósan átalakult a kisebbség település- és fogalkoztatási struktúrája, ugyanakkor lakásos művelődési viszonyai is. A legszembetűnőbb változás a foglalkoztatási struktúrában törtónt, ahol az ipari-városi területen foglalkoztatottak aránya 1945 óta megkétszereződött, immár 60%. A negyven évesekig terjedő korcsoportban melyben egyébként a két utóbbi évtized alatt az érettségizettek száma megnégyszereződött a városban - az iparban foglalkoztatottak aránya 1980-ban már 70% volt; ezzel már jeleztük is a fejlődési trendet. A magyarországi németek településstruktúrájának jellemzőit, a szórtságot és elaprózottságot méginkább felerősítette a kitelepítés, az áttelepítés ós az 50-es évek végén az iparosítás folytán beinduló belső elvándorlás. így a ma kereken negyedmilliós kisebbség 400 településen, 13 megyében él. Az elmúlt negyven év alatt azon németek aránya, akik városi környezetben élnek, több mint megkétszereződött és területileg eltérően 20 ós 40% között mozog. A többség azonban változatlanul vidéken ól és ott is főleg kisközségekben, amelyek az elmúlt 20 év alatt alig fejlődtek, és amelyeknek lakossága a faluból a városba özönlés és a mobilitás miatt folytonosan csökken, azaz elöregedési folyamatnak vannak kitéve, mivel a fiatalabb generációk az iskolai és szakképzés miatt általában a városokba vándorolnak el. Baranyában, abban a megyében, ahol a német nemzetiségi lakosság aránya a legmagasabb - csaknem 2/5 része lakik ott -, ezt a változást pontos adatok alapján különösen impozánsan követhetjük nyomon: 1920-ban a megye német nemzetiségi lakosságának 84%-a 113 német többségű községben lakott (az összesen 272 német lakossággal rendelkező községből), melyekben a németek