Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - ROZS ANDRÁS: A népinémet mozgalom erősödése az Anschlusst követően a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki bányatelepein

és e létéből következő jogát saját életének szervezésére, azaz hagyományainak, kultúrájának körülhatárolására ós ápolására, e jogok gyakorlására a kisebbségeknek intézményes kereteket biztosítva, másrészt pedig a kisebbségeket alkotók részére nyilvánvalóvá és természetessé teszi a többség és a kisebbségek arányos képviseletén alapuló intézmények alkotta államhatalom iránti lojalitást, beleértve a többségi nemzet hagyományainak, kultúrájának ismeretét és elismerését. A magyarországi történelem két világháború közötti szakaszának politikai története sajnos nem tette lehetővé a magyarországi nemzetiségek számára e kettős lojalitás egészséges megélését. A nemzetiségek vívódtak az egymás iránt szélsőségesen intoleráns közép-, kelet- ós kelet-közép-európai államok nemzetiségi - saját nemzetiségeikre lesújtó eredményű - politikáinak szélsőséges feltételei között, mint Scylla ós Carybdis között. Választhattak: vagy a többségi nemzet szájaíze szerint létrehozott politikai nemzet, államnemzet fogalomnak megfelelő lojalitást választották ós akkor föladták saját nemzeti, nemzetiségi karakterüket, vagy ez utóbbit hangsúlyozták az anyanyelv, nemzetiségi kultúra ápolásával, de ekkor óhatatlanul az anyanemzet külpolitikai segítségét kellett igénybevenniük. Akik e két szélsőség között akartak politizálni, és egy kulturális autonómiára törekvő, de a többségi nemzet államához lojális politikai irányt vettek, elbuktak: mindkét szélsőséges nacionalizmus támadásainak kereszttüzébe kerültek.

59 A magyarországi németség azon öntudatos képviselői, akik nem tartották a magyar államhoz való hűség megtagadásának, ha német anyanyelvűnek, sőt német nemzetiségűnek vallották magukat, nem törvényszerűleg helyeselték a német birodalmi befolyás erősödését, illetőleg a német népcsoport-politika szélsőséges túlhajtását, még kevésbé a hitleri Német Birodalom nemzeti szocialista ideológiájának az egész németségre való mesterkélt és erőszakos kiterjesztését. Sajnos a magyar állampolitika ideológiai, bel- ós külpolitikai ellentmondásait nem tudta föloldani az 1930-40-es években, képtelen volt különbséget tenni a kisebbségi és nemzetiségi jogok érvényesítésének valós igénye ós az állampolitikához való feltótlen hűség között, és így az 1938 után megerősödő német birodalmi népinémet kihívásra úgy válaszolt, hogy jelentős magyarországi német tömegeket a szélsőséges népinémet erők mellé sodort, a Német Birodalom közvetlen szolgálatába kényszerített, másokat pedig német nemzetiségük feladására késztetett. A magukat németnek valló, de magyar állam-lojális erők intézménye, a „Hűségmozgalom" elszigetelt jelenség volt, a magyarországi németségnek csak kis részét sikerült beszerveznie, éppen azért, mert a német anyanyelvű lakosság félt mindkét szélsőséges nacionalizmus képviselőinek rosszallásaitól, sőt támadó megnyilvánulásaitól. A Hűségmozgalom valójában nem jelentett politikai alternatívát. Egyes németlakta vidékek teljesen kimaradtak a Hűségmozgalom szervezkedési köréből. A pécsi bányavidék mozgalmai között sem a rendőrkapitányi, sem a csendőrkerületi jelentések nem tettek említést a Hűségmozgalomról 1938 és 1944 között.