Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - ROZS ANDRÁS: A népinémet mozgalom erősödése az Anschlusst követően a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki bányatelepein

saságnak, hogy „költséget nem kímélve" kultúrházakat létesített, kezdeményezéseivel, „karitatív intézkedéseivel" - amelyeket a hatóságok is támogattak - „szinte kiragadta a szociáldemokrácia bomlasztó hatása alól" a bányászokat.

40 Ez az öröm a szociáldemokrata párt bányászok közötti befolyásának csökkentésén azért volt ilyen nagy, mert az SzDP Országos Német Bizottsága és jelentős német származású tagsága révén mindig fontos bázisának tekintette a pécsi bányavidék német eredetű munkássága közötti szervezkedést. (így az 1937. évi nagy pécsi bányászsztrájkban is sok német anyanyelvű bányamunkás vett részt.)

41 Amikor azonban a vármegyei vezetők felismerték, hogy a DGT kultúrmissziója mögött a Volksdeutsche Kameradschaft (Népinómet Bajtársak), a Huss-Basch csoport titkos, majd egyre nyíltabb szervezkedése áll, felléptek a népinómet irányzat ellen. A csoport tevékenységét egyértelműen „pángermán agitáció"-nak nevezve a külpolitikai tényezőre, azaz a Német Birodalom magyarországi befolyásának növekedésére, terjeszkedésének veszélyére hívták fel a figyelmet. A rendőrkapitányi jelentések kiemelték azokat a jelenségeket, amelyek a náci élettér-elméletbe illő agitációra vonatkoztak.

42 A DGT bécsi vezetősége és a Huss-Basch csoport közötti kapcsolatról a legteljesebb elítélés hangján írtak a főszolgabírói, illetve rendőrkapitányi ős nyomukban a belügyminiszternek küldött főispáni jelentések. A népinémet bizalmi hálózat kiépítésének regisztrálásán

43 túl azonban tanácstalanság és tehetetlenség is érződött a magyar végrehajtó szervek magatartásában. A magyar kormány külpolitikai dilemmája - a Németországgal való jó barátság igénye revíziós és gazdasági okokból, ugyanakkor a német birodalmi terjeszkedéstől való félelem - az alsóbb közigazgatási-végrehajtási intézmények tisztviselőinek tétova állásfoglalásain is tükröződött. A közigazgatási vezetők maguk se tudták, hogy védjék vagy támadják a DGT bányavezetőség 1938.március utáni egyre erőteljesebb népinémet színezetű intézkedéseit. Nem akarták ugyanis a másik, a külpolitikaival érintkező ellentmondás, a nemzetiségi kórdós magyar-német vonatkozásait bolygatni. így inkább nem nevezték nevén a gyereket: a világért sem akarták azt állítani, hogy a DGT vállalatainál valóban német politikát folytat a vezetőség, mert ezzel saját gyengeségükről állítottak volna ki bizonyítványt. A pécsi főszolgabíró egy 1939 eleji jelentésében leírta, hogy „a DGT pécsi járási üzemeinél eddig még nem volt észlelhető, hogy a munkások felfogadásánál, illetve munkabeosztásánál a német anyanyelvűek előnyben részesülnének. Mindössze annyit tudtam megállapítani, hogy a vállalat a munkásokat egészségügyi vizsgálat alá veszi, ós mindazokat, akik hallási, látási vagy más szervi fogyatékosságban szenvednek, nyugdíjazza vagy elbocsájtja. Ezzel kapcsolatban kezdett az a hír elterjedni a bányavidéken, hogy a munkások ilyetén való megrostálásának az a célja, hogy a magyar munkások helyébe fokozatosan német munkások kerüljenek. Hogy ez a hír mennyire felel meg a valóságnak, arra ^BML Főisp.biz.ir. 7,43,84/1938.SZ. 41

Tilkovszky: Hét évtized...i.m. 46,86.p. ^Az egyik jelentés szerint dr. Hornung pécsi pángermán vezető Berlinből olyan nagynémet térképet kapott, amelyen Pécs és Kaposvár német területhez tartozónak volt berajzolva. - BML Főisp.biz.ir. 84/1938.SZ. '"BML Főisp.biz.ir. 156,239/1938.SZ.