Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
azt lehet hinni, hogy ez a szerencsétlenség a Mindenható Istentől sújtott le idejekorán, így a császári fenségnek nagyobb hasznot engedve, miközben az ellen-sóg annyira elbízta magát, hogy teljesen semmibe vették a császári hadsereget, ennek következtében hozzáfogtak a letáborozáshoz és sánc készítéshez, egy Pótervárad felé eső magaslaton azzal a szándókkal, hogy ne csak elvágják előlünk a visszatérés útját, hanem egyszersmint egészen bekerítsenek, amely azonban Isten kegyelméből ós a kereszténység hasznára egészen másképp sikerült a következő napon. Augusztus 19-én hajnalban a magaslaton, a Duna felé elhelyezték a gyalogság nagyobb részét, mely 20 zászlóaljra oszlott, azaz Ernesto Starhemberg ezredéből 4 zászlóalj, Souches-éból 7 3, Chizzolaéból 1, Guido Starhemberg-óből 3, Salméból 1, Beckéből 1, Oettingéből 2, Brandenburgiakébői 3, Kauniz-ból 1, Vaudemont-éból 1, valamint Neuburg 8 és Hollstein 2 lovasezredét 9 , hogy védje azokat. A tüzérség nagyobb része a jobbszárnnyal a Dunánál lett elhelyezve és arccal a török tábor felé, a hadsereg többi része szintén a szokásos csatarendben sorakozott fel az ellenséggel szemben: olyan helyzetben, hogy egy bombával megadott jelre valamennyien egyenletesen előrehaladtak 200 lépésnyinél is közelebb az ellenséghez, ott elkezdtek mindkét részről ágyúval lőni; előbb az volt a terv, hogy az ellenséget a balszárnnyal támadják meg, mely kissé gyorsabb, mint a jobbszárny, hogy ezzel helyet adjanak a gyalogságnak, melyet a magaslaton helyeztek el az ellenség erős lövészárka felé, mely több mint 80 ágyúlöveggel van ellátva, ós tűz alatt tartsák a török lovasságot is, amely hasonlóképp csatarendben állt a síkságon, a mieinkkel szemben, és hogy ily módon behatoljanak az ellenség táborába azon a helyen, ahol még kevés vagy semmilyen sánc nem volt; de az egész balszárny, amint a derékhad, valószínűleg a nagy fűben való nehéz menetelés ós a nagy távolság miatt, meglehetős késésben volt, ezzel szemben a jobbszárny egy kicsit túl gyorsan támadt, tehát feltótlenül követni kellett a gyalogsággal az emelkedőre. Elkezdődött a harc, amelyben rögtön az elején a gyalogságunk egy része előrenyomult az ellenség sáncai közelébe, és be is hatolt, de mivel elképesztően nagy tűz jött onnan a janicsároktól (akik egy jó mellvéddel ellátott mély árokban voltak), azonnal sok magas és alacsonyabb rangú tisztet megsebesítettek, nevezetesen Souches gróf tábornokot; a gyalogságunk ekkor egy kissé hátrább húzódott a nagy számú ellenség kitörésére, de Neuburg, Hollstein, S.Croy és Darmstadt 4 ezrede hirtelen megvédte őket, melyeket két altábornagy, Hollstein és Arenberg 10 vezetett, s akik majdnem az ellenség lövészárkáig mentek előre, majd e jó példára, Guido di Starhemberg tábornok ösztökélésére a gyalogság visszafordult, újból megtámadta Bz ellenséget, amelyet többször megismételt, és mindig a fenti tábornokok vezényelték, ill. más derék és tehetséges tisztjei a gyalogos ezredeknek; és a harc 3 óráig tartott, oly nagy hevességgel, hogy a gyalogság magasabb tiszte Helyesen: Ernst Rüdiger Starhemberg gróf tábornagy 7 Karl Ludwig Souches gróf altábornagy 8 Pfalz-Neuburg császári vértes ezred, Károly Fülöp herceg tulajdona. 9 Lovasezred az Észak-Szászország Katonai Kerületéből érkezett kontingensben. 10 Herceg Arenberg császári altábornagy. Részt vett Temesvár, Belgrád többszöri ostromában.
