Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - ROZS ANDRÁS: A népinémet mozgalom erősödése az Anschlusst követően a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki bányatelepein

dalma cseh, morva, szlovák, szlovén, horvát, szerb és lengyel, valamint olasz nemzetiségűek mellett legnagyobb számban német nemzetiségű és anyanyelvű volt.

4 A német nyelv uralkodó nyelvvé vált a bányatelepeken; a cseh, morva, szlovén stb. munkások is egy sajátos, szláv szavakkal kevert, túlnyomórészt német dominanciájú nyelvet beszéltek. A bányatelepek társulati (DGT) fenntartású iskoláiban németül tanítottak a 19. században, német tankönyvekből, baranyai, tolnai, más német tanítóktól. Magyarosodás - részben magyarosítás következtében - az 1890-es évektől vált jelentős mértékűvé, az 1920-as évek elejére már mindhárom társulati iskolában kétnyelvű volt a tanítás.

5 A DGT pécsi bányaigazgatósága, bár függött a bécsi központtól, mindig rendelkezett bizonyos autonómiával. Önállóságának jellegét pedig az adta, hogy igyekezett alkalmazkodni a magyar állami igényekhez. Tette ezt különösen az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntével, a liberális korszak elmúlta után, az úgynevezett magyar keresztény-nemzeti kurzus idején. Az 1920-as években a bányatelepek még mindig túlnyomórészt német anyanyelvű lakosságának gyermekeit német származású, de már magyar anyanyelvű ós/vagy jelentősen asszimilálódott tanítók tanították, akik magyar hazafias szellemben és a kurzusnak megfelelő ideológia szerint tanítottak. A német anyanyelv, a német hagyományok, kultúra ápolását elhanyagolták. A pécsi bányaigazgatóság az állam iránti lojalitásában odáig ment, hogy a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által felkínált lehetőséget - a bányatelepi iskolák C-típusú, nemzetiségi iskola-kategóriába sorolását - sem fogadta el, sőt még a német írás és olvasás oktatását is megszüntette az 1929/30-as tanévtől, 1932-től pedig a társulati iskolák mind teljesen magyar tannyelvűek lettek. A magyarosítási tendencia a társadalmi és kulturális élet más területein is uralkodott: az istentiszteletek és a hittantanítás magyar nyelven folyt, a németek egyetlen saját önkifejező-kulturális szervezkedése, az 1924-től létező Magyarországi Német Népművelődósi Egyesület (Ungarndeutsche Volksbildungverein) pedig a DGT bányatelepein nem működhetett.

6 Más, nem kifejezetten német jellegű egyesületekben a német anyanyelvű teleplakók is fejthettek ki tevékenységet, ezekben azonban a magyar állami nacionalizmus, a keresztény-nemzeti kurzus értelmezte magyar nemzeti jellegnek, karakternek mégfelelő intézmények szelleme volt irányadó. így a gyermekek mozgalmi életét a pécsbányatelepi Szent Borbála cserkészcsapat keresztény erkölcsiségű pap- és tanító-vezetői irányították;

7 az ifjúság szellemi és testi nevelésében pedig a húszas évek elejétől a Pécs- és Szabolcs-bányatelepen működő Turul Egyesület

8

, valamint az 1931-ben megalakult vállalati (DGT) Le4

B.abics András: i.m. 26-36.p. Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiségi kérdés a mecseki bányavidéken (1919-1945). In:„Bányászat a Mecsekben" című tudományos konferencia előadásai (1985.október 15-16.) Mecseki Bányászati Múzeum. Pécs, 1988. 113.p. ^Tilkovszky: Német nemzetiségi... i.m. 114-115.p. 6

Uo. 117-118.p. 7

Uo. 120.p. 8

A Szabolcsbányatelepi Turul Egyesület 1921-ben nyújtotta be alapszabályait Baranya vármegye alispánjának, de azokat csak 1925-ben fogadta el az alispán. - Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban:BML) Baranya vármegye alispánjának iratai (továbbiakban: Alisp.ir.)5123/1941. szám. Pécsbányatelepen már 1919-től működött a Pécsbányatelepi Turul Egylet (alapszabály-elfogadás: 1923; megszűnés: 1926-27), 1925 és1933 között pedig tevékenykedett a „Turul Szövetségben tömörült m.kir. Bányásziskola Jó Szerencsét Bajtársi Törzse". - BML Pécsi polgármesteri iratok, 127/1940, 341732/1949. szám: Rozs András: A Turul Szövetség szervezete Pécsett 1923-1945. In: Baranyai Helytörténetírás 1987/1988. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. Szerkeszti: Szita László. Pécs, 1989. 171-189. p.