Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez
Ez a hihetetlenül gazdag anyag általában pozitív képet rajzol a svábság gazdálkodásáról. Azon kívül, hogy a szántás-vetéssel foglalkoznak, parasztipart űznek, arra törekednek, hogy „házi szükségleteiket" - elsősorban a ruházat, élelem és az adó pénzszükségletét - az előbbiektől függetlenül, többlet munkával, szorgalommal előteremtsék. 154 így aztán a folyó gazdálkodáshoz szükséges pénzt valóban „beszerzik, pótolják". 155 Ennek a legkülönbözőbb konkrét módozatai voltak. 156 Sokan törekedtek a helyi adottságokat, lehetőségeket felismerni, kihasználni. Ha pedig e lehetőségek korlátozottak voltak, szívósan kerestek valami más megoldást. A 3. táblázat (lásd a következő oldalon) a hosszú távú konjunktúra ós a helyi adottságok kihasználásának tipikus magatartásformáiból mutat be néhányat. 157 Egy-egy adat a sikeresség olyan fokára utal, mely a többnemzetiségű falun belül előretörést biztosít a nómetajkúaknak. így van ez például a Tolna megyei Hanton, ahonnan a magyarság kiszorult, mert „...hová a nyughatatlan német faj magát bé helyhezteti... a lomha magyart szülötte földjéről ki marja". 158 Ne higgyük, hogy ez a sikeresség csupán a termelés szerkezetének eltéréséből, vagy az agresszívebb érdekérvényesítésből adódott. Legalább ekkora szerepe van a svábok általában vett „szorgalmának". Illyés Ádám, Bonyhád mezőváros hites jegyzője például így rajzolja elénk a munkás hétköznapok és az ünnep rendjét: egész héten által hangyái (!) szorgalommal és serénységgel munkálkodván, ünnep s vasárnapoknak beérkezésével... mulatságot keresnek maguknak". 159 A szorgalom, a szorgalmatosság - hála a meglehetősen konkrét kérdésfeltevésnek - a maga adatgazdagságában kerül bemutatásra. Kóty falu feleletében Lömle Henrik hites jegyző egy mélyebb összefüggést, a szorgalom és a jövedelmező árutermelés sajátos kapcsolatát világítja meg. A kótyiek egy ideig a dohánytermesztésre fordították „legnagyobb szorgalmokat". Amióta az árat „tetszés szerint" határozzák meg, s az átvételt csalfa kereskedők intézik, „...igen megszűnt ezen productumhoz kívántató szorgalmok, s így következésképpen naprul-napra szegényebb légyen a nép". 160 A nagy „igyekezet" tehát nem önmagáért való,hanem a pénzbevétel s a nyereség által vezérelt. Eredménye a látható gazdagodás kell, hogy legyen. Néhány válaszból sajátos puritán munkaetika sugárzik. A bonyhádi jegyző szerint az idősebb korosztály szórakozásképpen a pincéknél „...gazdaságaik felett való beszélgetéseket..." folytat, közbe-közbe a kancsókat „egymásra köszöntik". Fabriczy Ferenc hites jegyző pedig egyenesen azt állítja a mányoki svábokról, hogy mulatságuk is a munka! A külső szemlélő előtt a mai értelemben vett szabadidő és munkaidő alig különült el egymástól: Az öregek a házi gazdaság^ 5 *Cserna Anna - Kaczián János 1986. 59. p. 155 Uo. 125.p. 15e Uo. 59. p. 157 Uo. 183. p. 158 Uo. 225. p. 159 Uo. 174. p. Az igaz, hogy egyszer egy évben, Szent Márton napján „kirbáit" tartanak és akkor három napon át esznek, isznak, vígadnak. 160 Uo. 125. p.
