Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

tornyai ós Dombóvár járásbeli magyarság és a Völgységi, Simontornyai járásbeli németség... A német különösen a dohánytermelésben, vászonszövésben, kádárságban és egyéb kézi müzetekben tüntetó ki magát; a magyar a marha tenyésztésben, juhászaiban ós a kézmű számos egyéb ágaiban, nemében." Egy téren viszont fej-fej mellett vannak a lótenyésztésben, szép és nagy lovak nevelésében vetélkedtek egymással..."

133 A szekszárdi magyarok „jeles vinczellérkedését" országszerte ismerték. A tolnai németek viszont híres hajóépítőkként, kereskedő- és szállítókként szereztek dicséretet.

134 A decsi magyaroknak és az ófalui sváboknak, akik ugyan nem könyvből tanulták a borászat tanát...", páratlan boraik voltak.

135 Perczel számára a középnemesség által vitt gazdaságfejlesztési reform sikerének bizonyossága fontosabb, mint a „fajbeli népesség" mibenléte. Szerinte a felemelkedés kulcsa, ha a „...közép nemesség részint megyei czélszerű intézkedésekkel, részint jó példával, buzdítással és jutalmazással járult hozzá az egyedek magán iparkodása előmozdításához ós úgy a mezei gazdaság, mint a belipar felvirágoztatásához".

136 Tagadja, hogy hasonló előrehaladást állami roppant költséges intervenció és mesterséges apparátus mellett el lehetett volna érni". „Laissez faire" - ós mindenki találja meg a számítását! A zsidók kereskedtek, a tolnai magyarok és németek gazdálkodtak, a nemesség példát mutatott - s közben mindegyik megtalálta a maga hasznát. így a népzöm... szorgalmas, megelégedett és comparative boldog..." is lehetett.

137 A sváb falvak egyedi jellemzéseiből kibontakozó kép Az átfogóbb igényű megállapítások mellett számos olyan megnyilatkozásra akadunk, melyek egyedi adatokkal szolgálnak a gazdasági magatartás ós a mentalitás tipikus formáira.

138 Egyes utazók naplófeljegyzóseiben például számos apró megfigyelést olvashatunk. Gróf Hofmannsegg írja például 1794-ben, hogy amikor Bonyhádra érkeztek - telve lévén a fogadó - úgy határoztak, hogy a „nemzeti vendégszeretetet " fogják igénybe venni. Azon elmélkedik, miért van az, hogy úgy érezhették, mintUo. A hidasi „Ráczfalu" édesanyja birtoka, öröksége volt. A ráczok (szerbek) „...anyám különös kegyencei. Mindent is elkövetett atyám, hogy fenntartassanak a germánok lassú terjeszkedése ellen..." 134

Uo. 8.szám, 1-2. p. 135

Uo. 9.szám, 2. p. 136

Uo. 8. szám. 1. p. 137

Uo. 8.szám, 2. p. 138

Megállapításaink - aprólékos adatfeltárással - a XVIII. századra kiterjeszthetők lennének. A Tolna megyei boszorkányperek közelmúltban publikált anyagában olvashatók pl. Krist Jánosné gyönki boszorkány 1757. évi perének tanúvallomásai. Krist Jánosné 1744-ben jött Hesszenből Varsádra, ahonnan átkerültek Gyönkre. A helyiségben „...olyan beszid futamodott...", hogy a „...Vajgyőjtésben (!) babonaság nélkül nem volna". Többen viszont eskü alatt vallották, hogy „...a Vaj Győjtésben szorgalmatos volt... az marhájával szépen bánt, s jo tartotta, magatul is megh kéméiette, kihez képest vehette is hasznát". Szilágyi Mihály 1987. 498-504. p.