Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

tartós figyelmet s hosszas pepecselést kíván..." - mentalitásbeli sajátosságok miatt hiányoztak belőlük. Iskolai neveléssel korrigáihatónak tartja.

126 A cikkre válaszoló Barcsy helyreteszi a kérdést. Csak Somogyra igaz BarlaSzabó állítása. Más vidékeken éppen a magyar gazda termeszt „...jobbat, nemesebbet s több pepecseléssel, mint a szuloki német".

127 Nem lehet igaz tehát a végkövetkeztetés, hogy a magyarban „ázsiai indolentia" rejtőzik. Mint ahogyan az sem állja meg a helyét, hogy a dohánytermesztés csupán csak tanítandó lenne, máris menne. „Praxis kell biz ahhoz" - írja. Ha valamiben az oktatás segíteni tudna, az a nép nevelése a kellő toleranciára, a kölcsönös egymásrafigyelésre. Amíg a magyar paraszt „dölyfe", „konok idegenkedése" és a „felekezetessógből eredt előítélete" megmarad, addig a némettől tanulni nem lesz hajlandó. Fiait, leányait pedig semmiképpen sem adná szolgálatba német szomszédjához, a dohánytermesztést eltanulandó. Amíg ez a szemlélet, viszonyulás fennáll, hiába a „haszon ós meggazdagulási vágy".

128 Ez az, amit Andrásfaly Bertalan általános érvénnyel is megfogalmazott: egyrészt minden vidék etnikumai megkeresik a maguk szerepkörét, majd ezt a pozíciót meg is akarják tartani, másrészt az értékrendek kiegyenlítődése igen lassú. Sőt, a konfrontálódó értékek az önmeghatározás miatt még hangsúlyosabbá, még pregnánsabban megfogalmazottabbá válnak.

129 Barcsy a dohánykultúra elterjesztésében elengedhetetlennek tartja a gazdasági feltételeket, „vidékbeli körülmények"-nek nevezve: a. / A szuloki német nem a jobbágytelkéhez tartozó földjén termeszti a dohányt, mert ott a dézsmaszedés a haszna javát lefölözné. A jövedelmező termesztéshez elegendő mennyiségű, jó talajminőségű bérföld vagy dézsmamentes szabad föld szükséges. b. / E növény - a mag csiráztatásától a kötegekbe rakásig - rendkívül munkaigényes. Hogy minden munkafázis a maga idejében és a szükséges munkaráfordítással történhessen, jó, ha a dohánytermesztő parasztok magukat a robot alól megváltják. c. / A családtagok maximális egyéni erőkifejtése, igyekezete érdekében megkívántatik, hogy „minden családtag különösen érdekelve legyen". Az érdekeltség hiánya a fő oka a magyar köznép „renyheségének". Mivel a magyar ifjak felnőtt korukig „atyai gyámság" alatt vannak, nem indulhatnak meg az egyéni, majd az önálló kiscsaládos anyagi gyarapodás útján.

130 Barcsynál az érdekeltség témakör kifejtése oly érzékletes, hogy jó alkalmat kí12t

'Barla-Szabó János 1846. 495-496.. p. 127

A vitnyédi, höveji, malomsoki, jánosházi és a Tisza vidéki dohánytermesztést hozza fel példának. 12B

Barcsy 1846. 645. p. Itt említem meg, hogy egy Kecsegepusztáról küldött Tolna megyei „gazdasági tudósítás" szintén a magyarok „nyers előítéletéről" számol be. Van ugyan néhány hely, ahol „kitűnőleg" értenek a dohányhoz, de általánosan az a vélemény, hogy „...az isten a svábot csak a dohány- és kolompér-termesztésre alkotta..." így aztán a jeles magyar dohánytermesztő falvak mellé újabbak nem sorakoznak, míg a földvári, simontornyai, völgységi járások sváb adózói erszényébe szép pénzecske foly be". Niki A. 1847. 45. p. i2Q

Andrásfalvy Bertalan 1979. 335-336. p. ^Barcsy 1846. 646. p.