Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

sek aránya kb. 33 %-os volt. Ugyanebben az évben az országos arány 16,4 %.

47 1935-ben a Dél-Dunántúlon a zsír- és hússertések megoszlása a következő Zsírsertések 686463 db 74,4% Hússertések 212459 db 23,6% Amint látható, a Baranya megyei átlag a hússertések javára sokkal jobb, mint a dél-dunántúli. Minderről a Magyari-Reichenbach-féle kutatócsoport a következőket állapította meg: „A hússertés nagy sűrűsége az ország nyugati szólón, majd egyes tolnai, baranyai járásokban és Buda környékén lelhetők fel. Mindezeken a területeken a hússertés tartása egyúttal a belterjességnek és a tejfeldolgozásnak velejárója." „Figyelemre méltó még, hogy azok a tolnai ós baranyai járások, amelyekben a hússertés tartása általános, mind német többségűek."

49 Ha csak a Baranya megyei átlagos hús- ós zsírsertés-megoszlást vesszük, akkor is jobb, mint a dél-dunántúli átlag. 1935-ben a baranyai sertéstartás megoszlása fajták szerint:

50 Zsírsertések 212449 db i

1 —

1 —j 68,1% J Hússertések 99778 db 31,9% Nyilvánvaló, hogy itt nem csak a nemzetiségi lakosság megoszlása játszott szerepet, mert hiszen Tolna megyében is jelentős német etnikumú parasztság élt, a hússertéstartás mégis Baranya megyében mutatott jobb arányt. Itt bizony figyelembe kell venni azt, amit Fischer Béla alispán ós a Magyari-Reichenbachféle kutatócsoport egyaránt a figyelmünkbe ajánl. Pécsett már a századfordulót megelőzően tejfeldolgozó központ jött létre. A vajtermelésen kívül a pogácsasajt előállítása volt a fő profil. A vajtermelóshez kapcsolódott egy falusi elő-tejfeldolgozás, ami azt jelentette, hogy fölözőgépekkel édes tejszínt állítottak elő, a maradók soványtejet pedig visszaadták a gazdáknak malacnevelósre. Mivel a soványtejet az angol eredetű (yorkshire-i) hússertések jobban értékesítették, mint a mangalicák, ezért azokon a helyeken, ahol a tejtermelés erős volt, a hússertések is nagyobb arányban fordultak elő. Ebből a szempontból talán a PócsA vármegye a mezőgazdaság szolgálatában (Négy előadás az Országos magyar Gazdasági Egyesületben). Bp. 1935. Fischer Béla alispán előadása. 15. p. és Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon. 1920-1938. Bp. 1970. 358-359. 48 U.a., mint a 12. jegyzet. 49 Magyarország mezőgazdasági politikájának alapvetése, i.m. 45. p.