Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

abban, hogy kereskedelmi érdekeik szerint vezessék gazdaságukat, 1933-tól újra visszatértek a múlt század 90-es évei előtti szarvasmarha-tenyésztési gyakorlatukhoz: a második világháborút megelőző konjunktúra hatására visszatértek a növendék- ós a hízóállomány értékesítéséhez.

22 Érdemes kissé elidőzni a német nemzetiségiek nagy tehénállományánál, mert ennek is olyan gyökerei vannak, aminek jelenlegi feltárásában még akadályoz bennünket az, hogy a XVIII. századi dél-dunántúli szarvasmarha-tenyésztésről oly kevés megbízható forrás áll rendelkezésünkre. A XIX. század közepéről származó megfigyelések arra utalnak, hogy mind az ökörtartásban, mind a lótartásban a német nemzetiségiek a magyarokétól elütő gyakorlatot folytattak, de arra nincs számokkal is jellemezhető adat, hogy valójában miben is tért el a német nemzetiségiek gyakorlata a magyarokétól. Csak hipotézissel élhetünk: nem tudjuk pontosan, hogy ez azzal volt-e kapcsolatos, hogy a szerződéses jobbágyokat kevesebb vagy pénzben megváltható robotteher nyomta-e, avagy arról van szó, hogy régi hazájuknak állattenyésztési gyakorlatát ültették át új hazájukban. Kedvelték a lovat talán azért, mert differenciáltabban képes mozogni a munkaeszköz előtt, mint az ökör. Egyelőre csak annyit mondhatok az olvasónak, hogy addig türelemmel kell lennie, míg a faluszintű XVIII. századi kutatás a Dél-Dunántúlon megindul. A német telepítésekkel foglalkozó eddigi munkák - sajnos ebben nem tudnak a segítségünkre sietni. (Van az új ismeretek megszerzésének egy olyan akadálya is a nemzetiségiek állattenyésztésének történetére vonatkoztatva, hogy az eme sorokat író történész - Vörös Antal volt kollégám ós barátom halála óta - egyedül kénytelen kutatni az állattenyésztés múltját. A nagy ós nehezen legyőzhető akadály az, hogy itt nem elég a speciális történészi szakismeret, hanem általános mező- ós közgazdasági ismeretekre is szükség van. Sajnos az ifjúság köréből nem jelentkezik olyan utánpótlás, akik képesek lennének ezt az akadályt legyűrni...) A dél-dunántúli nemzetiségiek másik csoportja a délszlávok. Baranya ós Somogy megyékben 1941-ben csak a baranyai falvakban lakó délszlávok alkottak többséget, a somogyi falvakban lakó délszlávok csak Lakócsán voltak többségben. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a délszlávok esetében nem csak a nemzetiség határozta meg a szarvasmarha-tenyésztés színvonalát, de az is, hogy a délszláv falvak mennyire voltak egy csoportban vagy elszigetelve, de főként az, hogy a Dráva közvetlen völgyében helyezkedtek-e el a délszláv falvak vagy attól távolabb. Összességében azt lehet mondani, hogy a délszlávok a szarvasmarha-tenyésztésben konzervatív típust képviseltek, amit jól mutat az, hogy a szürke magyar marha kiszorulása a tenyésztésből ezekben a falvakban váratott a legtovább. Ha Alsószentmárton, Drávakeresztúr, Drávasztára, Felsőszentmárton, Berzence, Bélavár, Bolhó ós Lakócsa szarvasmarha-állományának fajták szerinti fejlődését vesszük szemügyre, akkor a következő kép alakul ki:

23 Az első világháború előtt is jelentkezett bizonyos válság a tejpiacon, amit a szarvasmarha-tenyésztéséről híressé vált Lovászhetény faluban és környékén azzal igyekeztek kivédeni, hogy tinókat vásároltak, azokat meghízlarták és olasz kereskedőknek adták el. Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML) Gazdasági Egyesület iratai. 4547/1911.