Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

A családon belül mindenki itta a bort. Azonban minden faluban találunk egy-két személyt, aki egy életen át nem itta. A kisgyerekeknek nem adtak bort, a nagyobbak azonban kaptak néha egy kis pohárral. A szülők a gyerekeket az általános iskola elvégzése után - miután már minden munkában részt vettek - a bor ivásától nem tiltották, de a részegeskedéstől óvták. A legtöbb család asztalán csak étkezéskor volt bor, vagy ha vendég érkezett. A borról mindig a gazda gondoskodott: ő döntött, hogy melyik hordót kell megkezdeni, mikor mennyi bort kell a háznál tartani. A jobb minőségű borból csak akkor ittak, ha vendég érkezett, ha családi esemény vagy ünnepnap volt. A silányabb minőségű bort munkás napokon fogyasztották. A bort a szőlőhegyi pincéből a század elején még fából készült csobolyón (Cobonja) vitték haza, ezekből néhányat még az 1930-as évek táján is lehetett látni. A 8-10 literes üveg demizsonokat természetes növéssel kialakult kampón, a vállukra felakasztva vitték, mert így könnyeb volt, mint a kézben. Nagyobb mennyiségű bort odahaza búzahordáskor és csépléskor tartottak. Általában naponként jártak el borért. Külön kell megemlíteni a pincózóst. Egyes falvakban (Személy, Pogány, Szőke) a házigazdák, a nős férfiak általában vasárnap délelőtt nagy szeretettel jártak ki a szőlőhegyre, hogy bort hozzanak. Nem volt ritka eset, hogy meghívtak rokont, ismerőst vagy jó barátot. Egy-egy pincénél több szomszéd jött össze, ahol borozgatás közben megbeszélték gazdálkodásuk ügyes-bajos dolgait, míg közben a jelenlévők pincéit végigjárták. Gyakran megesett, hogy a vasárnapi ebédet is elkéstek. Amennyiben egy pince előtt valaki elment, és a házigazda kint volt, azt illő volt egy pohár borral megkínálni, illetve a hívást elfogadni. Személyben gyakran előfordult, hogy a miséről hazafelé tartó asszonyokat vagy a ház több női tagját a férjek a pincénél várták meg, miután az útba esett. Ilyenkor egy-egy pohár bor elfogyasztása után együtt tértek haza. A legények külön jártak pincézni, rendszerint baráti csoportokban. Ilyenkor minden legény elhozta a pince kulcsát, és egy este végigjárták valamennyi pincét. De az is előfordult, hogy vacsorát főztek, tyúkot, nyulat vagy kolbászt ós hurkát sütöttek. A pincózésnek nem voltak meghatározott formái, többségében őszi-téli hónapokban jártak. Amennyiben a baráti csoportokhoz tartozó legények közül valamelyiknek nem volt pincéje, azt is mindig meghívták. 1939-ben a megye ismét próbálkozik a „hegyközség" megszervezésével, de erre társadalmi igény nem volt, mert ismert, hogy Baranya települései többségében kicsik, a szőlőterület pedig nem olyan nagy, hogy a vele járó gondokat és problémákat a község elöljárósága ne tudta volna ellátni. Egyedül Kökény és Pogány községekben alakult hegyközségi szervezet, de tevékenységükről ezen kívül semmit nem tudunk.

134 Az egységes szabályzat igen sokat foglalkozik a szervezet felépítésével, a megválasztott tisztségviselők szerepével, viszont egyetlen pontjában esik szó a közös gazdálkodás elősegítéséről, és az is elsősorban bizonyos eszközökre vonatkozik, nem pedig a nemesebb szőlőfajták elterjesztésére. BML Pjfki. 2195, 2196/1939.