Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

szegények a faluhoz közel kaptak földet, a gazdagoknak mérték ki legtávolabb. A község határát egyedül Szalánta ós Személy tagosította. A kenyérgabonából a 18. században ós a 19. század közepéig a jobbágyok többsége kétszerest (búza+rozs), rozsot ós búzát vetett. A vetést a századfordulóig kézzel végezték: vállukra akasztott karácsonyi asztalterítőből, majd zsákból. A vetést végző férfi akkora sávot fogott be egyszerre, amit háromszori dobásra be tudott fogni: előre lépve minden lépésnél megállt, az első marok búzát tőle jobbra szórta, a másodikat maga elé, a harmadikat pedig balra, majd így haladt a dűlő végéig. A gabonát a vető után egy személy a hátán vitte, hogy a vető asztalterítőjót vagy zsákját feltöltse. A vetés közben arra kellett ügyelni, hogy a szemek egyenletesen legyenek elszórva, és a következő vetősávot jól zárja le az elszórt szem, mert különben vetetlen maradt volna. Ha a vető a szem szórásával megállt, a helyet a szántás összetaposásával megjelölte. A vetés után a szemeket kétszer megboronálták, hogy azokat a föld jól eltakarja. A községekben az első vetőgép a századforduló táján jelent meg, de a kézi vetés végig megmaradt: különösen az erősen dombos földeknél, a szegényebb rétegeknél, néha - esős ősz miatt - még a módos gazdáknál is. A művelésre befogott földterületen elsősorban gabonát termeltek: kétszerest, búzát ós rozsot. Néhány dűlőnév azonban utal a kása-félék termelésére: Hajdina (Eldovina), Köles (Prosinac), Zabos (Zobonja). A kása-félék termesztése igen sokáig jelentős volt, míg a zab silány földben is jó termést hozott. Az átai és szőkédi dézsmajegyzék szerint a jobbágyok legtöbbet gabonából termeltek. Az 1807-es összeírás szerint 41 németi gazdának 138 hold gabonáját elverte a jégeső, a személyi gazdáknak 82 6/8 holdat.

12 Németiben egy gazdának 3,3 hold (1200 öl) gabonája volt, Személyben ennek csak a felét írták össze. Ezeket az adatokat azonban nem szabad teljesnek tekintenünk. Az elvetett terület a szántóföld arányához viszonyítva Németinél reálisnak bizonyul, Személynél viszont kevésnek mondható. A múlt század közepe táján a gabona termelésénél már bizonyos növekedés észlelhető. Ezt mutatják a tűzesetek alkalmával felvett kárbecslések. A szalántai Pávics Pávonak 1842-ben elégett 48 mérő zabja,

13 a kökényi Istokovics Andrásnak 1844-ben 26 mérő búzája, 20 mérő rozsa, 12 mérő hajdina kásája és 12 mérő zabja lett a tűz martalékává.

14 Az aratás idejét az uradalom szintén meghatározta: a jobbágyok a saját gabonájukat sem vághatták le engedély nélkül. Elsőnek mindig a földesúr gabonáját kellett learatni, addig a sajátjukhoz nem nyúlhattak, illetve míg az aratási robotnak nem tettek eleget. A bólyi uradalom engedélyezte jobbágyainak, akiknek nem volt zsúpszalmája, hogy a kötólkószítéshez megfelelő mennyiségű rozsot arathassanak. A hazaszállítást egy meghatározott napon, csak az ispán jelenlétében engedélyezte, aki ezt megszegte, szigorúan megbüntették.

15 A kötelet zsúpszalmából a legtöbb gazda előre, télen az istállóban készítette. A századforduló után igen sokan a búzához a helyszínen, hajnalban - míg a harmat fel nem szállt - fonták a kötelet. A tehetősebb gazdák kenderből készült madzagot vettek, amit több éven át tudtak használni. 12 BML Alisp. alti. 755/1807. 13 BML Alisp. ált.i. 1439/1842. 14 BML Alisp. árt.i. 3704/1844. 15 BML B-M. i. 166.cs. 2230.SZ.