Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

Az uradalom az erdő biztosítása mellett rendszerint arra kötelezte magát, hogy dűlt- és száraz fát, valamint galagonya tüskét biztosít az erdőkerülő jelenlétében felépítendő akolhoz, illetve tüzelés céljára.

146 A makkoltatás a községek számára közepes vagy jó makktermés esetén általában kedvező volt. 1823-ban a bőven hullott makkon remekül hízott a sertés, és a négy község együttesen 293 forint 24 krajcár makkbért fizetett 489 öreg sertés ós ugyanannyi süldő után úgy, hogy egy öreg disznó makkoltatása 24, egy süldőé pedig 10 krajcárba került. Kedvezménynek tűnik, de voltaképpen drágítás, hogy 1824-ben a gyenge makktermés miatt az uradalom a tilos erdőket is megnyitotta a jobbágyok sertései előtt, mert itt már dupla makkbórt (öreg sertés után 48, süldő után 24 krajcárt) kellett fizetniük. A szerződést minden esetben a bíró ós három esküdt írta alá ós látta el a község pecsétjével.

147 Az utóbbi szerződés melléklete betekintést enged a jobbágyok vagyoni helyzetébe is. 1824-ben 39 lakócsai jobbágy küldte sertéseit makkoltatni. Közülük négyen 30-40, heten 20-30, nyolcan 10-20 és húszan 1-10 öreg disznó után fizettek. Ezen kivül hárman 20-30, nyolcan 10-20 ós huszonnyolcan 1-10 süldőt makkoltattak. Tótújfaluból két jobbágy 10-20, tizenhárom pedig 1-10 süldőt makkoltatott. Potonyban csak egy jobbágy hajtott be 20-30, egy 10-20 ós tizennégy 1-10 sertést. Szentborbáson már csak három jobbágy szerepelt 10-20, hót pedig 1-10 öreg sertéssel.

148 A makkon hízott sertések egy részét azután a jobbágyok elfogyasztották, a többit idegen és hazai kereskedők vásárolták meg, ós Kanizsán keresztül hajtották el Sopronig, Bécsig. A 18. század közepéig magyarok, horvátok egyaránt ingyen vagy kedvezményes körülmények között tarthatták állataikat. A megművelt föld nekik csak arra kellett, hogy megteremje a kenyérnek és a kásának valót, nem is vállaltak belőle többet az 1767. évi úrbérrendezés idején. Ezt a területet biztosította számukra a királynő pátense, s uraik az erdők regulálásával, a vizek szabályozásával erre a kis szárazulatra száműzték őket. Minimális munkabefektetéssel teljes tájhasznosítást biztosító Ősi civilizációjuk ezzel elvesztette mozgásterének kétharmadát. Az ormánsági jobbágyból soha, az alkalmazkodó drávai horvátokból pedig csak részben lett-a pócskörnyóki bosnyákokhoz hasonló, árutermelő agricola industrius. Az előbbi már a 19., az utóbbi a 20. században kezdte el a fogyasztók számának tudatos csökkentésót. A községek társadalma A drávai horvátok történetének kiváló kutatója, Boros Gyevi László szentmártoni plébános szerint

149 Felsőszentmárton ós környéke volt a pécsi egyházmegye egyetlen területe, ahol a horvát elem, mint nép már a 16. század közepén jelentkezett. Kutatásaiból tudjuk, hogy korábban még magyar jellegű a táj, ezért tartBML PAK.ZsSzJa.A provizor iratai,2934/1845.Potony makkoltatási szerződése. 147 BML PAK ZsSzJa.A provizor iratai,1825.Az 1824.évi makkoltatási szerződések. 148 BML PAK ZsSzJa.uo.A szerződések mellékletei. 149 Boros Gyevi László:A pécsi egyházmegye horvátjai a 17. század végéig.ln:A pécsi egyházmegye schematizmusa,Pécs,1981.144.p.