Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZILI FERENC: Hat somogyi középbirtok gazdálkodása a reformkorban

az uradalmaktól eltérően - lovakkal művelték, általában 3-4 lovat tartottak, az ökrök száma azonban minimális volt, az 5 jobbágy csak 10 ökröt tartott. A juhtenyésztés népszerűségét jelzi, hogy a 22 jobbágy közül 13-an tartottak birkát, a birkák száma családonként 25-50 db volt. Tehenet pedig minden családnál találtunk, a módosabbaknál már kettőt is. Összességében megállapíthatjuk, hogy a telkes jobbágyok a gabona, a bor, a birka, a szarvasmarha és a lótenyésztésből, valamint a vaj és a méz eladásából ós a rendszeres fuvarozásból jelentős jövedelemre tettek szert. Életszínvonalukat az is növelte, hogy az uradalomtól - évenként - harmados földeket is bérelhettek, Bevételeiket ugyancsak növelték a jó bortermő szőlők és a gyümölcsösök, amelyeket többnyire a helybeli zsidó kereskedőknek adtak el. Ami a jobbágyszolgáltatásokat illeti, a hosszú fuvar helyett itt is gyalognapszámot végeztek, a 11 2/4 telek után 1242 napot, amelynek napi értékét 25 váltó xrral számították. A jobbágyoknak egy, a zselléreknek 2/4 öl fát kellett vágniok. A kenderföldek után a földesúrnak 6 fontot szolgáltattak. A kilencedet és a tizedet természetben fizették meg. Bábony helységben az 51 jobbágy 20 telket birtokolt és 51 házban ólt. A telekaprózódás itt is előrehaladott állapotban volt. Az összeírásban a 15 zsellér mellett még 5 zsidó árendást is kimutattak. A zsellérek és a telkes jobbágyok az úrbér szerint adóztak, a zsidók pedig napszám helyett szerződés szerint készpénzben fizettek. A jobbágygazdaság struktúrája a korábbiakban már felvázolt tabi jobbágyokótól alig különbözött. Ugyancsak ez jellemző az adóztatás formájára és méreteire is. Zichy János nágocsi ós kárai birtokán a 73 jobbágy 44 4/8 telket birtokolt, ezenkívül még 18 házas és 9 hazátlan zsellért mutattak ki.

39 Az uradalmak tiszta jövedelme A Somogy megyei nemesség vagyoni rétegződését tükrözik azok a birtoköszszeírások, amelyekben a családok által birtokolt föld nagyságát tételesen feltüntették. A korábbiakban idézett 1844. évi birtokkimutatásból érzékelhetjük a nemesi rétegek közötti jelentős vagyoni különbségeket, azonban az egyes nemesi családokra, illetve az uradalmakra vonatkozó pénzügyi kimutatásokkal nem rendelkezünk. Bár a nemesi családok hagyatéki irataiban jónéhány számadást találtunk, amelyekben a kasznárok feltüntették az uradalmak tiszta jövedelmeit, azokat azonban nem elég szakszerűen készítették.

40 A számadások egy uradalmon belül is zavaros képet mutatnak, hiányzik az egységes, azonos szempontú pénzügyi szemlélet. így éppen a hosszabb távú trendek felvázolása tekintetében vannak nehézségek. A hat uradalom birtokösszeírásai is tartalmazzák azokat az anomáliákat, amelyekre hivatkoztunk. Az alkalmazott módszer fő hiányossága, hogy a tiszta jövedelem számítások lényegében az árbevételt tartalmazzák. A bevételi összegből 39

SML Acta congreg. 1844.aug.1. 2800.SZ. ^Szaszkó István: i.m.3.p. Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1848. Bp. 1980. 71-97.p. Nagyváthy János: Magyar gazdatiszt. Pest. 1821. 102-243.p. Wellmann Imre: Mezőgazdaság történetünk új útjai. In. Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. A Somogy Megyei Levéltárban a nemesi birtokokra vonatkozó számadásokat a Rat.Orphanalia iratok őrzik.