Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Adatok a baranyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján (1840-1847)

Hosszú éveken át tartó tiltakozást és ellenállást váltott ki a Baranya megyei protestáns papoknak az a törekvése, hogy a lélek és stoláris pénzt 41 ezüst pénzben szedjék be, az eddigi szokástól eltéró'en, amikor máriásban, és húszasban kapták meg. A megye azon az alapon, hogy a közhivatalban működöket is, az úrbéri tartozásokat is ezüst pénzben fizetik, jogosnak ítélte a protestáns papok kérését. A lakosság azonban tovább tiltakozott, mert ha itt nem is valamiféle emelésről volt szó, a gyenge pénzforgalom miatt az ezüst pénzben követelt fizetés az alőző állapotokhoz viszonyítva nehézségeket okozott. Különösen sérelmesnek találták azonban azt a követelést, hogy a lélek és stoláris pénz mellett a mesterekre is kiteriesszék az ezüst pénzben (pengó' pénzben) való fizetést. Ez a törekvés ténylegesen emelését jelentette a jobbágyi terheknek. A megye ismételten jogosnak ítéli állásfoglalásában a protestáns papok — ezüst pénzre vonatkozó követelését — a mestereket, (tanítókat) azonban kirekeszti, hacsak az ílletó' nem előimádkozó. 42 A megye végzése ellenére a protestáns községek: Kopács, Sepse, Guza, Bellye, Daróc, Laskó, Hercegszőllős, Vörösmart, Keő, Karancs továbbra is sérelmet látnak a papok követelésében. Még akkor is, amikor a Helytartótanács is helyben hagyja a megye végzését. 43 A sérelem hosszú éveken át napirenden marad, igy még 1846-ban is előkerül. De nemcsak a protestáns, hanem az óhitű papok is ezüst pénzben kezdik követelni a szolgáltatást, amiből az következik, hogy a megye lakosainak elég nagy része részese annak a sérelemnek. A véméndi pap követelését is sérelmezik a jobbágyok. A pap minden házaspártól külön fizetésként 30 krajcárt követelt. 44 Kovácshidán a pap ugy emelte a szolgái tatást, hogy az eddigi szokástól eltérően — amely szerint „ minden pár négynyolcad gabonát fizetett, s az egy házban lakók közül az utolsó pár, az utolsó nyolcadot tetésen adta, most 18 itcés nyolcados helyett, 25 itcéssel szedi be a járandóságot, s minden házaspárnál — bármennyi is van egy házban —, az utolsó nyolcadot tetésen szedi

1

.' 45 A jobbágyok részére igen sok sérelem származott abból, hogy az ur-jobbágyi viszonyból eredő perek elsősorban az uriszék elé tartoznak. Az 1836. évi X. tc. eltiltotta ugyan, hogy az uriszéken a földesúr maga, vagy tisztjei elölülők, vagy közbirák legyenek. Ennek ellenére mégis előfordul ilyen eset. A pécsváradi uriszéken a tettlegesség miatt bevádolt Barthos Eduárd főszolgabíró ügyében tartott uriszéken, a vádlott apja elnökölt, maga pedig a megye részéről mint „törvényes bizonyság" (tanú) volt jelen. 46 Találkozunk olyan esettel is, mikor az uriszék Ítéletével szembehelyezkednek a jobbágyok. Szalatnak lakói, amikor az uriszék ítéletének kihirdetésére és a végrehajtás eszközlésére az uradalmi ügyvéd a község lakóit és vezetőit egybe akarta hívni, nem jelentek meg, az Ítélet végrehajtását tettleg meggátolták. 47 A törvények igy a XVIII. századtól kezdve igen elterjedt botbüntetés korlátozására is hoztak intézkedést. A Helytartótanács rendelkezése értelmében azonban a 12 bot vagy korbácsütés kimérésében a továbbiakban sem korlátozta