Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

Igy változott át jelképpé, dísszé Sellye esetében még érthető tartalom. (Ugyanúgy mint Dunaszekcső pecsétjénél az egyre elhomályosuló jelentőséggel biró félhold, mely Harkány 60 évvel késóbbi nyomóján már csak egyszerű jelnek számit.) A sellyei Batthyány uradalomhoz tartozó falvak között és valamennyi községi pecsét között a legérdekesebb Ocsárdé 1726-ból. Mérete: 29 mm-es átméró'jü, szélén pontozott kör. A szöveg 3 mm-es szalagban található, de csak a SIGILLUM és igen halványan az OGSARD, valamint az évszám (1726) olvasható el. Annál tisztább viszont a pecsétkép. Aratást ábrázol. Két ember, kezében sarlóval búzatábla eló'tt hajlik, vágja a gabonát, melletük szemben áll a hermadik, jobb kezét csípőre teszi, a baljában sarlót tart. Fején jobbágysüveg. A negyedik a levágott buzakalászokat kévébe köti és maga mögött szabályos rendbe helyezi el. Igen átgondolt, világos, áttekinthető' az egész munkafolyamat. Az egyenes, sorbavetett kalászok, valamint a kalászok mögött a levágottak sora, a tarló, a kévék, a hajlongó aratók és a rnarokszdó', mozgást, ritmust, életet varázsol ebbe a miniatűr életképbe. A pecsétkép tetején látható bárányfelhok feló'l a föld felé, szinte zuhanórepülésben szálló medarak (7 db), ezt a mozgalmasságot már csak betetőzik. Igen érdekes a pecsétkép vonalritmusa. A kévék és learatott tábla viszintes vonalazásával merőlegesen, a még le nem aratott bzák függőlegesek. A dolgozók és a zuhanó madarak meghosszabbított egyenesei harántvonal van derékszögben metszik egymást. A kép mértani középpontjában álló, tesmegasságban is a legnagyobb alak a munka vezetőjének látszik. Ispán viszont nem lehet. Hisz az ő kezében is sarló van. Alakja összefogja a sokirányú mozgást, kompozicionális egységét biztosítja a képnek. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy ez a világos, logikus kompozíció tudatos munka eredménye, azonban mégsem lehet a véletlen játékának tekinteni. Tul művészi értékén, a metszetnek néprajzi vonatkozásban, a korabeli legfontosabb paraszti munka hiteles megörökítésében van óriási jelentősége (gondoljuk meg az aratás képi megörökítése 1726-ból!) Azonos mester készítette 1726-ban Szopok és Kisasszonyfa pecsétjeit is. Ezekbe azonban már nem mezőgazdasági lel leg került. Szopoknál templom, fölötte Mária alakja. Kisasszonyfa beszélő pecsétje a földgömbön két liliom közt álló Máriát ábrázolja. A dátumoknak ez a megegyezése arra enged következtetni, hogy az uradalom ebben az időben valószínűleg belső utasítással kötelezhette a falvakat a hivatalos pecsét elkészítésére, só't legjobb mesterét is rendelkezésre bocsájthatta. A török után talán ezzel az aktussal zárult le ennek a hatalmas uradalomnak a megszervezése. Az 50-es években azonban az uradalomhoz tartozó községek egyik-másikában újból készültek pecsétek. Mecskjánosi (Jánosi) pecsétje 1750-ből való. Pecsétképében alacsony tornyú, jellegzetesen barokk toronysisaku templom látható, tetején keresztelő Szentjános áll. Körirata: SIGILLUM. PAGI. IANOSSI. 1750. A jó mester nemcsak ugyanabban a megyében készített pecséteket, főleg akkor ha az uradalom területe a megye határain tul terjedt. Mecskjánosi pecsétjével teljesen azonos technikával vésett nyomója volt Viskoc falunak is, ennek ellenére, hogy a pecsétképe egészen más rajz került. A körirata betűi azonban teljesen azonos kéz munkáját bizonyítják. A dátumozás is megegye-