Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Taksonyi József: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE"

sürgető építés, de még sok keserűséggel. Olyan a néppel való bánásmód, hogy Baranyában két falu lakói teljesen eltűntek, a török után szöktek. Mala lucra aequalis damnis:a rossz nyereség annyi, mint kár! Radanay püspök a kamarai hatóságok rosszindulatával került éles harcba. Elhurcolták Szigetvárra, két napig fogva tartották. Egymagában is elegendő lett volna, hogy a püpök 11 in Coelum clamantia erimina" kiáltson. „Ha a zsaroló komiszáriusok igy folytatják tovább — írja a császári Kamarának 1691. márc. 17-én — elhagyott lesz a föld, a mező, a szőlők, templomok, házak, városok, községek, falvak, az emberek máshová kényszerülnek elvándorolni". Nem kis eredménnyel és öntudattal hivatkozik a saját munkájára a császárhoz irott levelében: "Az arianusoktól megtisztítottam a népemet, naponta tanítottam, a barlangokból, hegyekből hívtam elő a remegő' népet, a falvakat megtöltöttem velük, munkára lelkesítettem, dolgozni tanítottam őket". A püspök mellett tanúskodnak a falvak népének, maga Pécs városának instanciái. Munkájában csaknem egyedül a szerzetesekre támaszkodhat — jezsuiták és ferencesek -,az egyházmegyében ezért letelepíti még a dominikánusokat, pálosokat, az ágostonrendieket. A szerzetesek bizonyos rendi kiváltságokat hoznak magukkal, amelyeket gyakorolnak, néha a püspök megkérdezése nélkül, holott a lelkipásztori gyakorlat egészében a püpöki joghatóság alá tartozik. Az igy támadt súrlódásból éles ellentét keletkezett a püspök és a dominikánus P. Terbócz Tamás között, aki a maga igazolására Tullio Miglió generálishoz fordul, s mellesleg Radanay temperamentumát is akarja jellemezni, illetéktelenül, hogy "a Püpök ur szerencsétlen ember, aki a légyből is elefántot csinál". A király, a kamarai hatóságok és a püpök vitáiban elejti Radanayf és helyébe 1693-ban Matusek András, győri, majd 1696ban Dőlni István, esztergomi nagyprépostokat nevezi ki. VII. Ince pápa ekkor vetett véget a nepotizmusnak „ Romanum decet Pontificem" bullájával. Nem kedvelte a protekciót, s nem erősítette meg sem Matuseket, sem Dolnit a püspökségben, akik félre is álltak. Egyébként mindketten kiváló papok voltak és hamarosan másutt kaptak püspöki kinevezést a pápától is. A pápa 1699-ben nevezte ki Radanayit püspökké, a következő évben szentelték. 1703-ban halt meg, - agyonüzött püspöknek „Affl ictissimus Episcopus - nevezte magát. Az ország történelmi felfordulásában gyökerező' válság visszhangjaként, megszólal az egész egyházmegye egyhangúlag egy beadványban, amelyben egy történelmi, levéltárak anyagát kitevő és tömörítő pillanatot, mély vonalakkal meghúzott társadalmi összképet s egy barokkosán dekoratív, remek latinságu kultúrát láthatunk.

24