Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

mondani - az első két évtized kivételével - hogy a puszták vonták el a falu természetes szaporulatát. A gazdasági- társadalmi stagnálás oka elsősorban a megművelhető földek szűkös voltában keresendő. Az 1870-es népszámlálás szerint a községen belül a falu lakossága 790 fő, 167 család, akik 10 egyszobás, 96 kétszobás, 2 háromszobás és 1 hatszobás (gazdatiszti) lakásban, valamint 1 sátorban éltek (110. házszám). A 102 kisbirtokos paraszt (a családok mintegy felénél kettő müvei egy birtokot), akik közül egylovas gazda és egylovas-kétökrös nincs, kétlovas 43, kétökrös 10, kétlovas-kétökrös 11 (ebből 2 háromökrös), kétlovas-négyökrös 2, négyökrös 8, négylovas 5, és hatökrös 1 gazda (ezen kívül a gazdatiszteké 12 ló és 18 csikó). Egytehenes gazda 51, kéttehenes 31, három tehénnel (vagy többel) rendelkezik 5 gazdaság. Sertésállomány létszáma kb 450, a közönséges juhoké 10, valamint 70-80 méhkas.35 A népszámlálási adatok nem nyújtanak felvilágosítást a paraszti rétegeződés állapotáról, de a gazdaságok igavonóállat mennyiségszerinti csoportosítása hozzávetőleges képet nyújt a differenciálódás mértékéről. Számításaim szerint Almamelléken 1870-ben lehetett: 0-1 kat. holdas 20 gazdaság 1-5 kat. holdas 2 gazdaság 5-10 kat. holdas 20 gazdaság 10-20 kat. holdas 57 gazdaság, 20 felett (max. 30 kh) 3 gazdaság összesen: 102 gazdaság A 74 telkes jobbágyból lett szabadparaszt még egységesen 9 kat. hold (12 magyar hold) szántóval és kerttel, valamint 3-4 kat. hold (4-5 kaszás, vagy magyar hold) réttel, tehát 12-13 kat. holdas birtokkal rendelkezett. A birtokaprózódás során (csak a családok száma nőtt, a személyeké csökkent) már egy részükre 10 kat. holdnál kevesebb föld jutott, ők alkották a kisparasztok rétegét. Ennél jóval kevesebb gazdaság tudott megtollasodni és birtokát 20 kat. holdnál nagyobbra növelni. Ugyanez a helyzet a volt zselléreknél is, csak néhányuk tudott kisebb birtokra szert tenni. Nagyobbrésze megmaradt fél proletársorban, vagy házáról lemondva pusztára költözött, amely egyenlő a teljes proletárizálódással. A 0-1 kat. holdasok - csak házzal és kerttel rendelkeztek - alkották családtagjaikkal együtt a gazdasági cselédség egy részét, fő jövedelmi forrásuk az uradalom. Egész évre kötöttek szerződést és bérüket is - nagyrészt terményben - egyszerre kapták. Emellett háziállatokat is tartottak: apró jószágokat, egyrészük tehenet és egypár igavonó ökröt vagy lovat, részesedtek a közösségi legelő és erdő használatában. Felemelkedésre minimális reményük lehetett, mert az uradalom által juttatott bérből még takarékosság mellett sem lehetett felhalmozni Az a néhány gazdaság, amely talán a véletlen folytán 1-2 kat. holdra tett szert, nem tudott megélni a sajátjából, továbbra is a nagybirtokhoz kötődtek, és számukra is a proletárizálódás a valószínűbb. Az 5-10 kat. holdas családok lesüllyedt szabadparasztok, birtokaik átlagos nagysága még megközelítette a 10 kat. holdat. Elsősorban sajátjukat művelték, de népesebb családoknak már kevés volt, ugyanakkor munkaerőfeleslegük az 1880-as évekig talált munkát az uradalomnál. Általában két lóval, vagy két ökörrel és egy tehénnel valamint aprójószágokkal rendelkeztek. A későbbi adatok szerint nagyobb az elszegényedésük mint a felemelkedésük esélye. A volt telkesjobbágyok nagyrésze még megtartotta középbirtokát (10-20 kat. holdat), egy kisebb része növelni is tudta, sőt néhány meg is duplázta (20-30 kat. holdra). Általában nagyobb létszámú,