Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

részére 104 1/2 magyar holabt juttatott. Az erdőrész kíhasitását 1858-ban hajtották végre. 21 Az 1850-60-as években az uradalom tőkés fejlődésének kezdetekor, az uj birtokoscsalád rendelkezett a községi szántóföldek 1/3-val, kb. 600 magyar holddal (azaz 450 kat. holddal), a legelők 1/5-vel, kb. 120 magyar holddal (vagyis 80 kar. holddal'), és az erdők 98,5 %va h (6500 magyar hold, azaz 5000 kat. holddal, benne kisebb területű fel nem mért rétekkel, nádasokkal). Az erdők ilyen irányú megoszlása hallatlan előnyökhöz juttatta az uradalmakat (a két testvér kezelte a két birtokot). Nemcsak a később jövedelmező fakitermelést és értékesítést, hanem a szántók, a rétek és a legelők szinte korlátlan kiterjesztését is lehetővé tette. Almamellék lakossága Fényes Elek: "Magyarország geographiai szótára" szerint 1851-ben 861 fő,

22 Csorba József megyei főorvos: 11 Somogy vármegye ismertetésé"ben 1852-ben 877 lélekről ad számot. Az utóbbi szerint lakosai "sokac-szlávok," akik tudnak magyarul (a németekről nem szól). Megemlíti a sok bükkerdőt és a jó bort. Az ekkor hozzátartozó puszták: Szentmárton és Szentegyed, TerecsenyrŐi nem beszél, Lukafa még különálló, lakossága 166 fo.

23 Az 1855-ös kataszteri térképszerint Terecseny is a községhez tartozik. Az 1865-ös szerint már Lukafa is, valamint egy újonnan létrejött puszta: Korcsány.

24 Az 185GVes években még nincs lényeges változás az előző évtizedekhez képest, az uradalmi szántókat továbbra is a volt zsellérek (most gazdasági cselédek és a szabad-parasztok családtagjai, mint napszámosok müvelik. A község munkabíró laké-ma k kisebb része talál az uradalomnál megélhetést, a többséget a szabadparasztok teszik ki. Az 1850-es évek végétől lényeges változást tapasztalunk. Rövid idő alatt többszörösére duzzadt fel a majorságok népessége, az 1864-es egyházi összeírások már 575 pusztai lakosról szolgáltatnak adatot. Szentegyed és Szentmárton lélekszáma 1-2 családról 64, illetve 56 főre, Lukafa az 1852-es 166-ról 27l-re no, holott Terecseny 184 főnyi lakossága is részben innen költözött át.

25 Bevándorlás a pusztákra elsősorban nem a faluból történt, (népessége mindössze 60-70 fővel 790-re csökkent, 8-10 volt zsellér családdal) hanem vidékről, más községekből. Szentmártonban lakók közül (az anyakönyvi esetek vizsgálata során megállapított) mindössze 1 személy született a faluban (Almamelléken), 1 fő a község más pusztáján, öten helyben, Szentmártonban, és 17 fő más községben. A szentegyediek közül a faluból egy sem, más pusztáról 1 személy, a vidékről 12-en származnak, és helyben vagyis Szentegyeden mindössze 1 fő született. A Korcsányban élők közül ketten születtek a faluban, egy más pusztán, helyben senki, vidéken pedig 14-en. Lukafán már több a helyben született, de még mindig kevesebb ni ín t a vidéki és csak Terecsenyben születtek a vizsgált esetek közül többen helyben, mint vidéken, vagy más pusztán.

26 A gyors népességnövekedés oka a helyi munkaerőhiány, és a birtokosok nagy tőkeereje (bankárok voltaki), munka viszont bőven akadt: a nagymérvű erdőirtás, a puszták felépítése, a szűzföldek feltörése, vizszabályozás stb. Az 1870-es népszámlálási adatok már tanúskodnak a kezdeti eredményekről, Szentegyeden, Szentmártonban és Lukafán felépült 19 bérház, 63 lakással (régebbről állt még Lukafán 12 kunyhó), Terecsenyben 31 ház (30 lakással). A lukafai kunyhók, illetve a terecsenyi házak lakóik tulajdona, a többi bérház uradalmi tulajdonban. A népszámlálás szerint a pusztákon összesen 116 család, azaz 545 lélek élt. A nagybirtokon kétféle módon alkalmazták a dolgozókat: gazdasági cselédként, mint éves szolgát, szerződéssel, vagy pedig napszámosként, alkalomszerűen. A népszámlálás adatai szerint a 314 cseléd nagy részét, 260-at a falu nincstelen paraszt-