Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

dóskor a viz az oskolába befolyván, gyermekeink az oskolából, mind az oskola szük volta, mind a most emiitett víznek lefolyása miatt több izbe elmaradni kénytelenek 1 írja a pécsi püspök mohácsi fiskálisának, Széki Pál prédikátornak. 1811-ben a vármegyétől érkezett királyi rendelet kimondja: "Hogy mind a jó erköltsel ellenkező, mind a tanuló nevendékeknek ártalmas öszve szorítás, mind ezeknek az oskolától való kéntelen elmaradások meggátoltassák. " A lelkész ugy vélte, hogy ez a rendelet jó alkalom arra, hogy keresztülvigye az iskolaépítés ügyét. Számított ugyanis á falusiak ellenállására. Ez után valószínűleg elvi döntés születetir, ugyanis az eklézsia jegyzőkönyvébe az 1819-es évről a következőket jegyezte be: "Meghatározván az Ekklésia azt, hogy a régi roskadt és setét oskola helyett uj oskolán áz építtessék. " 91 Felmerül a kérdés, miért szorgalmazták annyira az uj iskola építését, hisz nyilvánvaló, a kis falu szerény anyagi lehetőségeit rendkívül igénybevevő építkezésről volt szó, bármennyire alacsony keretek között is folyik ez. Több ok is közrejátszott abban, hogy végül is elhatározták az uj iskola építésének beindítását. A legdöntőbb ok valóban az lehetett, hogy a régi iskola már a használhatatlanságig roskatag állapotban volt. Nem szűnt meg a lehetősége annak sem, hogy a régit helyreállítják és az épületet, valamint az udvart valamennyire bővítik. Adva is volt erre egy lehetőség. Ugyanis az iskola szomszédságában volt egy használható telek, mely eredetileg az iskolához, illetve az eklézsiához tartozott. Ezt a telket még több mint 10 évvel 1820 előtt használatba vette egy kölkedi Kántor nevezetű jobbágy, ki miután meghalt, telkét Kántor Sándor kovács mesterre hagyta, ki oda műhelyt és istállót épített. Testvére, Kántor Mihály azonban pert indított ellene a telek használatának jogáért, és igy került felszínre az iskola melletti telek ügye. A falu elöljárói megállapították, hogy elsősorban az áradásos helyen lakó Kántor Mihályt illetné a telek, ugyanakkor a templom szomszédságában lévő istálló és kovácsműhely rendkívül rossz látványt nyújtana. A kis telek viszont valamikor az iskoláé volt, kötelezni kell tehát Kántor Sándort, hogy istállóját és műhelyét lebontva, a telket viszszaadja az iskolának. Ez azonban nem ment olyan könnyen. Kántor Sándor bebizony rótta, hogy a házhelyet apja az eklézsiától 220 bankó forintért vette. Semmi szín alatt nem volt hajlandó műhelyét lebontani, pedig még az uraságnál is bepanaszolták. Az elöljáróság kérte az uradalmat, hogy hatalmi szóval járjon közbe az "izgága" kovács ellen. A falu lakói azonban másként fogták fel a kérdést, valószínűleg azért, mert nekik a kovácsra nagyobb szükségük volt mint az uj iskolára, mivel Kán tor Sándor az egyetlen kovács voit a faluban, és az esetleges eltávozása súlyos következményekkel járt volna. Ekkor már ugy tünt, hogy az iskola ügye végképp megfeneklett. Széki Pál református lelkész ekkor ugy akart segíteni a helyzeten, hogy választás utján a presbiterek számát 9-ről 12-re akarta emelni. Az igy megnövekedett létszámmal aztán könnyebben keresztül tudja majd vinni az építkezés ügyét, illetve az építkezéssel járó terheket - főleg a szervezőmunkát - könnyebben tudják majd megosztani egymás között. Ezért egyik vasárnap a templomban össze is ültek, hogy megválasszák a kérdéses három presbitert. Váratlanul azonban felszínre kerültek az ellentétek, melynek az alapja bizonyára nem a telkek megvásárlásának a problémája, hanem maga az iskolaépítés volt. Az ellentétek olyan mélyeknek bizonyultak, hogy nyilvánvalóvá vált, a meglévő 9 presbiter helyzete is egyre inkább kezd meginogni. Az egyik hozzászóló ezt ki is nyilvánította, erről igy emlékeznek meg a jegyzőkönyvben: "Valakinek a felszólalására közönségessé lett az a vélekedés hogy 12 uj prezsbiter választassék, a mostaniak mind egyig bocsáttassanak el." 92