Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)
A terület kizárta annank lehetőségét, hogy itt valamilyen iparral foglalkozzanak. Mivel minden fontosabb útvonaltól távol esett, a kereskedelem sem jöhetett számításba. A legelők és rétek olyan kis számban álltak rendelkezésre, hogy az állattenyésztés is csak igen mérsékelt lehetett. Valamelyest javított a helyzeten az, amikor fokozatosan áttértek a háromnyomásos gazdálkodásra. Ez megnövelte a megművelhető szántóterületek termékenységéi. A lakosság számbeli megnövekedése is ettől az időtől kezdve számottevőbb. Kölked népesedése a XVI-XVIII. századig Adózó családfők (porták) 1554 1570/71 1696 1702 1709 1721 1724 1728 1742 1752 1767 1782 126 52 10 25 10 15 19 20 28 28 40 67 Az első előretörés az 1760-as évekre esik. A XVIII. század második felére esik Kölkeden is a háromnyomásos gazdálkodásra Való áttérés. Ez a Duna árterében lévő falvak gazdasági életére egységesen jellemző volt. 72 A XIX. század elejére azonban ismét kemerültek a lehetőségek. A falu népessége jelentós fejlődésnek indult. A meginduló Duna-szabályozás, levezető árkok ásása, töltések építése következtében jelentős földterületeket szabadítottak ki a mocsárvilágból. Kevés szántóval, több legelővel és réttel növekedtek igy a területek. A népesség alakulása szempontjából Öt összeírás adatait érdemes összevetni. Az első conscriptió 1813-ban készült házi használatra. Azrl812. évi tűzvész után Széki Pál lelkész az adózások megállapítása szempontjából összeírta a falu la^ kosságát. Ez az összeírás 1816-ban készült el. Az összeírás név és életkor, illetve az adózó családfő megjelölésével készült, fontos, amennyiben csak a reformátusokat irták össze. 73 Köztudomású azonban az, hogy a század elején jelentős számban éltek görögkeletiek és egy-két római katolikus is. Sajnos, az összeírásból nem derül ki az, hogy milyen vallásúak, s így nem lehet tudni, hogy a görögkeletiek és a római katolikusok benne vannak-e. Valószínűleg ezek nem szerepelnek benne. 1815-ben 3, 1817-ben 4 katolikus volt a faluban. 1828-ban egy sem, viszont 45 görögkeleti. 1836-ban 1 katolikus és 14 görögkeleti volt. Nem szerepelnek a házak sem. Mivel 110 adózó családfőt emlit (amihez 5-6 görögkeleti +1-2 római katolikust lehet számítani), a házak száma hozzávetőlegesen 117-118 lehetett. Sajnos, ebből az összeírásból nem lehet megállapitani azt sem, hogy hány jobbágy, zsellér, szolga, kézműves élt a faluban. A következő összeírás az 1828. évi regnicoláris consriptio sok szempontból az egyik legfontosabb forrás. Nem lehet azonban megállapítani a falu létszámát belőle, mivel csak 18-tól 60 évig irták össze az adózókat. Azt lehet mondani azonban, hogy ami hiányzik az 1816. évi Széki Pál-féle összeírásban, az megtalálható a regnicoláris conscriptióban és fordítva. A kettő jól kiegészíti egymást. Időben mindössze 17 év van a két összeírás között, s a nevek is csaknem megegyeznek. A 17 év miatt azonban mégis külön kell őket tárgyalni, hîsz a korok, születések, elhalálozások miatt van benne némi változás. A másik 3 conscriptió az 1836, az 1840-1841 és az 1845-1846 74 évi népességösszeirás, mely bár kevésbé ismert, kitűnően használható részadatokkal rendelkezik. Ezeket előrebocsájtva vizsgáljuk meg a falu népességének alakulását a fent vázolt összeírások alapján:
