Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

maid ezen keresztül vezetett a faluba. A templom és a paplak a domb szélén a temetővel szemben állt. Köztük mocsaras, náddal szegélyezett viz volt. A szük hely miatt a házak közel álltak egymáshoz, általában vesszőből fonottak és sárral tapasztottak vagy vertfaluak voltak. Annak ellenére, hogy kicsiny házak voltak ezek, népesen laktak benne. A nagy családok létszáma 8-10 fő lehetett. A jobbágyok csaknem valamennyien magyarok. Öltözetük: csákósüveg, sál, ing, hosszú vagy rövid kabát, szőrös bunda, posztónadrág, gatya, saru esetleg csizma. 56 Amennyire jó védhető és búvóhely volt a falu a háborús időben, a hosszú, csaknem 80 évig tartó békés időszakban a viz, a mocsár a fejlődés gátjává vált. A falu helyzetén egyedül csak a Duna szabályozás segíthetett. Ennek következménye kellett hogy legyen a nedves területek, lecsapolása, kiszárítása és a földek feltöltése, szántókká alakítása. Természetesen ezt a falu maga megoldani nem tudta, várni kellett azt az időt, amikor a Dráva-Duna szögben sellyei uradalom és a Duna-i hajózás fellendülésével az ország és főleg a megye megteszi az első lépéseket. Egészségügyileg is szükséges volt ez. A nedves, ködösen gőzölgő mocsár, rossz ivóvíz, szúnyogok és rovarok lázas betegséget okoztak emberben, állatban egyaránt. Mindezekre és még sok egyéb politikai és gazdasági kérdésre a XIX. században kellett megnyugtató választ kapni. V. A falu története a XIX. század első felében a feudalizmus megszűnéséig Szólni kell a falu vallási problémáiról ís. Köztudomású, hogy Kölked református falu. Ugyanakkor a földesuruk évszázadokon át a pécsi püspök volt. A kérdés az, hogy ez a kettőség nem hozott e magával feszültséget, vagy összecsapást a földesúr és a jobbágyai között? A megelepő ez, hogy a török uralom első szakaszában amikor megszállás alatt lévő lakosság döntő többsége a reformáció hive lett, a falu katolikus maradt és még 1557-ben is katolikus papja volt. 57 1721-ben plébániája volt, 58 1786-ban viszont már református temploma van. 59 Ezek szerint a török időket katolikusokként élték át és csak a XVIII. század első harmadában lettek reformátusok, ekkor már mint a pécsi püspök jobbágyai. 1 812-ben Jeremiás Sámuel lelkész az öreg emberek emlékezetéből összeírta a falu református lelkészeinek névsorát.

60 E szerint az összeírás szerint már 1683. körül Kölkednek református papja volt. Feltételezhetően a XVII. század II. felében térhetett át a lakosság. Német Béla ezt az 1674. körüli időre tette. Lehet, hogy éppen a török kiűzése idejében a pécsi püspök, mint a falu földesura kezdetben*ezt bizonyára nem nézte jó szemmel jobbágyaitól. A parókia protocollumában jegyezték fel a Kölkeden 1720-1730. között szolgálatot teljesítő Csontos Istvánról, hogy sokat zaklatták és ezért menekülnie kellett: "vallásáért sokat háborgatták s mivel szegény állapotban élt, mihelyt észrevette, hogy Urak jöttek be a faluba, mindgyárt csónakra ült és ment a Tóra, a nád közé és addig ki sem mert jönni, amíg tudtára nem adták, hogy elmentek az urak." A földesúr szerencsére azonban nem mindig bizonyult ilyen türelmetlennek. A XIX. század szelleme már más volt. A földesúr és a jobbágy kapcsolata változatos és sokirányú. Kétségtelen, hogy sok olyan adat van, ami ennek a kapcsolatnak negativ vonásait mutatja be. A magyar nemességnek, a földesuraknak egyrésze a század első negyedétől kezdve már másként fogja fel a jobbágykérdést. A jobbágyrendszer megszűnése gazdasági érdekük ís.