Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

szolgáltatva. 1439-ben a pécsi Káptalan Nagy Lajos királynak tett jelentésében a szekcsői Herceg Péter földesúr hivatalnokainak garázdálkodásairól számol be. 1374-ben Trentul János mester támadja meg többek között Kölked falut.

10 A helyzet fordítva is fenn áll. 1455. július 21-én Baranya megye birái vizsgálatot folytattak a kolkedi jobbágypk ellen, akik megtámadták a környező falvakat}

1 Mindezek azt bizonyítják, hogy minden elszigeteltsége ellenére a falu ugyan** ezt az életet élte a középkorban, ugyanazokkal a terhekkel földesúri önkényeskedásekkel, mint a többi. Nincs adat arra, hogy a falu évszázadokon keresztül másé leit volna, mint a pécsi püspöké. Milyen volt a falu élete a középkorban? nem különbözött a többi Jobbágyfaluétól. Jobbágyi kötelességeik, nehéz munkájuk, állandó harcuk a Duna áradásaival igen nehéz sorsot jelentett az itt élo jobbágyoknak, kiknek egyik része fölműves, másik része halász volt. Kétségtelen az, hogy a falut körülvevő mocsártenger sokszor nyújthatott védelmet a lakosainak a hatalmaskodás, önkény ellen, mégis a Duna évenként meg-megujuló áradásai nagy pusztításokat tettek q Dunától és a mocsaraktól nyugatra lévő vetésekben és nem egy esetben az apró falusi házakban is. A Dunával vívott harcban a jobbágy alul maradt, vetésben, házában, állataiban kárt téve vonultak el az áradások, de rövid idő multán ismét összetákolták ágakból és sárból kis halászkunyhójukat, az élet ismét tovább haladt, jeléül annak, hogy minden elemi csapásnál jobb volt az a biztonság, amit az erdők, mocsarak és a Duna jelentett a lakosoknak. Ennek köszönhették a lakók hogy a XVI. század viharos esztendejét nagyobb veszteségek nélkül vészelték át. A mohácsi csata a falu tőszomszédságában zajlott le. A portyázó törökök feldúlták, felégették a környező falvakat, megölték, elhajtották az embereket. Kölked felé mindössze egy ut vezetett s ha azon be is merészkedtek a fosztogatók a falut üresen találhatták, hiszen a lakosság csónakokban, rejtett ösvényeken könnyedén el tudott menekülni s az áthatolhatatlan mocsarakba az üldözők nem merték követni-a menekülőket. Mi mást tehettek, felgyújtották a kunyhókat, melyek azonban miként az árvizek után, a gyújtogatok eltakarodása után hamar újjáépültek. A mohácsi csatából az életbenmaradottak menekültek amerre láttak. A mocsarak felé menekölok elvesztek az ingoványban. Az életbenmaradottak egy része ugyanis ebbe az irányba próbált a csatatérről elmenekülni. Brodarics ki szemtanú volt már a csatahely leírásakor említést tesz a mocsarakról. "Az a hely, ahol a hadsereg csatarendbe volt állítva, Mohácstól 1 mérföldnyire, a Dunától fél mérföldnyire fekszik. Ezen a helyen hatalmas síkság terül el, melyet sem erdők, sem bokrok, sem vizek sem hegyek nem védelmeznek, csak a síkság baloldalán, a csatatér és a Duna közt volt mocsaras viz, sürün benőve náddal, melybe aztán sokan elpusztultak." A csata leírása közben erre mégegyszer kitért. "Az egész kb. másfél óráig tartott és sokan a mocsár vízébe fulladtak be."

12 Burgio nuncius jelentésében is említést tesz a csatatér leírásakor a menekülés nehézségeiről, ami utalhat a mocsaras területre is." A csatamező fekvése pedig olyan, hogy onnan nem lehetett menekülni sem menekülőt üldözni,"

3

Valóban a mocsár felé sem a menekülök sem az üldözök nem mehettek.