Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

BEZERÉDY GYÖZÖ: Köliced története (1. rész) Kölked Mohácstól mintegy 4-5 km.-re délre, a Dunától 3-4 km-re nyugatra fekvő kis község. Délre erdők húzódnak egészen a mai Magyar-Jugoszláv határig, nyugatról szántóföldek az Eszék-i országútig s azontúl a szomszéd falvakig. A falu idősebb lakói még ma ts emlékeznek arra az 'időre, amikor a viz egészen a faluig húzódott és csónakkal lehetett közlekedni csaknem a mai központig. Azt is sokan tudják, hogy a községtől 2-3 km-re levő un. Várdombon régi pénzeket, faragott köveket, cseréptöredéket, csontokat lehet találni. NyilVán a hely régen is lakott terület volt. Az itt található emlékek arról tanúskodnak, hogy már a rómaiak idejében laktak ezen a területen. A Duna-menti vonalnak a birodalom szempontjából óriási jelentősége volt. A limes volt hivatva a provinciákat és az egész birodalmat megvédeni a külső támadóktól. Ez a limes azonban csak védelmi vonal volt, mélységben nem nyújtott védelmet. Ezért a vonal mentét kellett lehetőleg maximális mértékben ellenállóvá tenni. Bizonyos távolságon erődítmények álltak katonasággal megrakva. Ezekben az erődökben segédcsapatok állomásoztak. Egyben-egyben általában egy cohors vagy ala tartózkodott.

1 Ilyen hely volt Altinum is, ahogy a Külked melletti Várdombon épült erődöt nevezték.

2

Altinumnak azonban más szerepe is volt. A délről Aquincumba vezető fontos stratégiai útvonal itt ágazott el a másiktól, mely Sopianaen át Arrabonába ill. Savariaba vezetett. Ennek a rendkívül fontos elágazásnak a védelmét szolgálta Altinum. Nyilvánvaló, hogy itt csak katonák tartózkodtak. Polgári lakosság, Őslakosság iftlakásáról nem igen lehet beszélni. Az ilyen Limes táborok, mint amilyen Altinum is volt Traianus alatt földsáncos palánkrendszeres védőmüvei voltak ellátva. A későbbi időben azonban, valószinő Hadrianus alatt ezeket a földsáncos palánkokat átépítették. Az ekkor köbe épült erődítmény alapjai még elő-elő tűnnek a várdomb körül. Valószínűleg innét is van a domb neve. Pannónia feladásával meg is szűnik itt az élet. A népvándorlás vihara sem vonult el nyomtalanul e terület felett. Viszont a Duna árterének hatalmas mocsárvilága csak egyedi főleg menekülteknek nyújtott ideig-óráig menedéket. Feltételezhető, hogy hun és avar töredékek húzódtak meg az erdőségekben, mocsarakban. Ittlétüket használati rárgyak felszínre került emlékei bizonyítják. A hon<foglalás után jó idő elteltével a földmüvelésre való átférés idején jelentek meg az