Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Madas József: Helyszínrajz az 1722. évi Pécs-belváros utcáiról és telkeiről

Fenti álláspontra azért mertem helyezkedni, mert azok a nagy megrázkódtatások, amelyek alkalmasak voltak a város személyi és tárgyi állományának hirtelen és és alapvető megváltoztatására, az 1704. évi kuruc és rác dulásokkal végetértek és a magántulajdonban bekövetkezett változások már békés körülmények között történtek. E változások formáit, kialakult gyakorlatát már saját tapasztalatainkból is jól ismerjük. A változások száma elég jelentó's. Bár régebben inkább csak a tulajdonos személye változott és megosztások inkább örökösödéssel voltak kapcsolatosak, ha az örökösök száma csekély volt. Több örökös inkább eladta az ingatlant, akár oly formában is, hogy egyikük megváltotta elóbb-utóbb, a többiek részét is. De a kapitalizmus kialakulásával, fórként az utolsó száz évben, következtek be a lényegesebb változások, különösen: nagyobb bérházak, vagy középületek építésével kapcsolatiban. A megosztások leggyakoribb formája a telekárak rohamos emelkedésével kapcsolatban abban jelentkezett, hogy a két utcáról szóló", hosszú telkeket keresztben két telekre bontották. A tömeges változásoknak ez a viszonylag késó'i időszaka eredményezte, hogy az 1865. évi kataszteri térképet igen hasznosítani lehetett az 1722. évi ál Napot valószínűsítésénél. A fentiek - ugy vélem - teljes mértékben indokolják, hogy miért merem, nem térképnek, haenm csak helyszínrajznak nevezni munkám eredményét. Ez a hosszadalmas és elmélyülést kívánó munka igen alkalmas volt néhány fontos megfigyelésre is. Mint emiitettem, a saroktelkeket a már kész tömbökhöz utólag rajzoltam hozzá, betartva a telekkönyvi mérési adatokat lehetőleg. Mivel igy, egy már merev rendszerhez csatoltam azokat és általában két oldal helyét a tömb már meghatározta, a másik két oldalnak csak egy megoldása volt lehetséges. Ezzel kapcsolatban figyeltem fel arra a jelenségre, hogy az utca torkolatok többé-kevésbé tölcséresre alakultak. Ezt a tölcséresedést indokolta az utcák viszonylag szük volta, az akkori jármüvek kis fordulékonysága és a lejtős terepviszonyok is. Ez a késóbb megszűnő' jelenség volt az oka, annak hogy a telektömbök sarkai minden újraépítéskor mozogtak és lehetőleg a közterület felé mozdultak el, ami természetesen a telek nagyobbodásával járt. Ezen jelenség megforditottja tapasztalható viszont az utóbbi száz évben, amikor az utcaszabályozási törekvések a saroktelkeket visszanyesegetik középkori terjedelmük felé. Másik megfigyelés az volt, hogy a telek hossza rövidebbre adódott gyakran, mint a jelenlegi. Ha két utcára szóló telkek voltak, nem töltötték ki a két utca közét. Ha más alakú telkeknél a hosszakat a mostani utcahomloktól kezdve raktam fel, ugy sok esetben a telkek vége nem ért össze. /V.int emiitettem, a használt méró'láncok megnyúltak voltak, tehát az eredményül kapott hossz a ténylegesnél rövidebb. Ez azonban nem lehetett ok, mivel az annak idején mért ferde hosszakat nem redukálták, de a jelenlegi kataszteri térképen igen. Tehát, ez a két jelenség egymást többé-kevésbé kiegyenlítette. Arra kellett tehát gondolnom, hogy annakidején az utcák nem lehettek még oly keskenyek, hanem az ídok folyamán, az uj építkezésekkor, a homlokvonalat igyekeztek kissé kifelé vinni. Ilyen esetró'l tudunk is. Mikor a Széchenyi-téri Prandau ház - a mai régészeti múzeum - épült, panaszt tettek a tanácsnál az ut leszűkítése miatt. Hát ez az útszakasz, bár akkor igen fontos útvonal volt, anélkül is elég szük lehetett, mivel akkor még állt az egykori Bertalan templom északi romos oldala, mely Gázi Kászim pasa dzsámijának kerítésül szolgált.