Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

E folyóirat mult évi VI. számában lüsztereket ismertetvén, azt mondtam, hogy előállításuk lényege ma már nem ismeretlen és hogy a rézlüszterónzománczon (amelyen legújabb ideig előállították) fémfényt mutat, az ólomboraxos faiencemázban pedig inkább oldódik és átlátszó rubinszinüvé lesz. Fölemiitettem azt is, hogy Wartha tanár urnák az Iparművészeti Társulat által rendezett karácsonyi tárlatán bemutatott edényein Ís láthattuk a rézlüszter alkalmazását az átlátszó faiencemázon. Hogy ugyanaz a rézlüszter az említett mázakon különböző szinü, ezt az állításomat bebizonyíthatom kísérleti anyagom egyik edényével, melynek külső ónmázas fölületén a lüszter rézfényü, a belső, átlátszó ólomboraxos mázzal bevont fölületén pedig ugyanabban a tűzben ugyanaz a lüszter átlátszó, rubinvörös lett. Hogy ez az átlátszó lüszter nem egészen uj, azt bizonyítja Wartha tanár ur gyűjteményében lévő és általam a Művészi Ipar V. évf. 18. lapján ismertetett egy Massier P. Clement-féle edénye, de bizonyíthatja azt kísérleti anyagomon kivül maga Wartha tanár ur is, kinek körülbelül két évvel ezelőtt már megmondtam, hogy a rézlüszter átlátszó mázakban rubinszinnel oldódik, sőt ólomtól mentes mázakban, magasabb hőmérsékletnél a rouge-flammbéhez hasonlóvá is lesz. Ezek azok a tények, a melyeket a mult évi közleményben elmondtam s melyek Wartha tanár urnák nem tetszettek, mivel megczáfolni ezeket nem lehet. Ezek után joggal mondhattam, hogy Wartha tanár ur a hozzá nem értő közönségnek írhatta azt, hogy nekem nincsen fogalmam arról az eljárásról, melyet edényei készítésére használt. Különben nem is állítottam, hogy az ő külön fogásait ismerem és nincsen szándékomban ezeket kutatni. Már két évvel ezelőtt elmondtam Wartha tanár urnák abbeli tapasztalatomat, hogy teljesen lényegtelen az, hogy milyen rézvegyületből indulunk ki, mert a lüszter sikere csakis az égetés módjától és a máz minőségétől függ. Mivel rézoxydot, rézoxydult vagy rézsűifitot a rézlüszter előállításakor terszés szerint keverhetünk ónoxiddal, vasoxyddal, okrával, korommal, agyaggal s más meddő anyagokkal, mert kellő égetésnél mindig czélt érhetünk, tehát akárki állithat magának össze uj reczepfet, de a végeredmény mindig csak rézlüszteres edény lesz. Azért egészen fölöslegesnek tartottam uj reczepfeket keresni, mivel a Deckféle előírások az én kezemben eléggé jó eredményeket adnak és biztos az eredmény, ha gázzal fűtött kísérleti kemenczével dolgozunk és a tokba világitógázt vagy hydrogent vezetünk be. Az égetés ez utóbbi módja igen kényelmes eljárás a laboratóriumi kísérletezésnél, de gyakorlati értéke nincsen. Wartha tanár ur ezek után azt fogja mondani, hogy ő nem is uj technikát, -hanem csak a biztos eljárását akarta bemutatni. Ezzel szemben csak azt bátorkodom megkérdezni, hogy akkor minek az a nagy harag, mivel azt mertem mondani, hogy edényei közönséges rézlüszteres edények, átlátszó ólomboraxos mázzal, és miért híresztelték fünek-fának, hogy én csak beszélek, de nem tudok ilyent csinálni. Végre még éppen nincsen bebizonyítva, hogy a tanár ur eljárása tényleg olyan biztos eredményeket ad, mint a hogy ő azt állítja. Elhiszem, hogy az ő kezében az eredmény biztos, a mint az én kezemben a Deck-féle eljárás is jó eredményt ad, de hogy a gyakorlati kivitelnél egy harmadik kezében, ki más eszközökkel dolgozik, milyen az eredmény, azt meg kell várnunk: Én kísérleteimet rendszerint nem csak gázkemenczékben, hanem a gyakorlati viszony ;knak inkább megfelelő fa- vagy kőszénnel fűtött kemenczékben szoktam végezni s mégis előre nem látott nehézségekre akadtam már, ha oly dolgot adtam át a gyárosnak, melyet én biztosan megcsinálok, ha magam veszem a lapátot a kezembe és magam fűtök, - de ugy látszik Wartha tanár ur e tekintetben még optimista.