Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

tűnik Picolpasso ... azon megjegyzéséből, hogy Andreoli nagyon meg volt elégedve, ha lüszterező eljárásának alávetett 100 db majolika tárgy közül hat darab a rubinvörös fémfényt mutatta "mert azokat a darabokat aztán egyenlő sulyu arannyal fizették meg." Majd ebben összegezi tapasztalatait: "...Picolpasso munkája révén köztudomássá vált, hogy a fotényezo a lüszter előállításában maga az égetés mivolta." Wartha 1899-es akadémiai exposéjában is olvashatjuk, hogy a' fémlüszterrel folytatott első kísérleteit "kisebb méretű kapellás próba-kemenczében" saját laboratóriumában végezte, de későbben alkalma nyilt a módszert a Zsolnay féle pécsi gyárban nagyobb mértékben kidolgozni. "Ebben a tanulmányban ugyan nem, de a Ráth-féle Agyagművesség c. fejezetében azonban már évszámokkal támogatja állításait." A Zsolnay-féle gyárban 1896 óta saját kísérleteim alapján a Gubbio-lüszter színek előállításával foglalkoznak s amellett "a chinai vörös "flambe", díszítést is nagy tökélyre vitték. Kísérleteimet már 1893-ban kezdtem a Műegyetem chem. technológiai laboratóriumában és későbben a gyárban folytattam. A gyakorlatilag teljesen kidolgozott eljárás az 1900-i párisi kiállításban a közönség figyelmét nagy mértékben magára vonta." Tehát e szerint a Zsolnay-gyárban 1896-tól készül un. Wartha-eozin és rouge flambé. Az Iparművészeti Múzeum Zsolnay-gyűjteményében számos korai fémmázas edény van. Közülük több 1896, mitöbb 1893 előtt került gyűjteményünkbe. Igy pl. Zsolnay Vilmos 1893-ban a Múzeumnak ajándékozott kulacsát is fémmáz borítja, és ugyanígy azt a kisméretű lopótök-formájú edényt, melyet Szalay Imre adott a múzeumnak 1893-ban, s amely a leltárkönyvben ugy szerepel, mint amelyet 1892ben készítettek. Lehetne még sorolni a példákat, de az elmondottakból is kiderül, hogy már a 90-es évek elején készültek fémmázas edények a Zsolnay V. pécsi gyárában. Ezt bizonyítja az is, mely szerint Zsolnay Vilmos az Iparművészeti Társulat 1891. évi karácsonyi kiállításán szerepelt először fémfényü kerámiával. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az első sikeres példányok előállítását hosszú hónapok fáradtságos próbálkozásai kísérletei előzték meg, akkor ugy merül fel a kérdés, mi történt Pécsen a Zsolnay gyárban 1890 és 1896 között? Ha nem Wartha, akkor ki volt az, akinek a segítségével folytak az eozin-előállitási kísérletek? "Az eozin - mely szinpompájánál fogva Eostól, a hajnal istennőjétől nyerte a nevét - egy lüszterrel átfuttatott majolika-anyag" - irta Sárosi Bella 1901-ben. Felfedezésének dicsőségét mindeddig Wartha Vincének tulajdonítottuk. Állítólag Wartha 1891-ben és 1892-ben többször járt Pécsen Zsolnay Vilmosnál. Valószínűleg ekkor született meg benne az elhatározás, hogy kikísérletezzék azt a rubin és ezüst fényű fémmázt, amelyet a Zsolnayak által gyűjtött közel keleti kerámiákon látott. Pap János szerint (Magy. Üveg- és Agyagujság, 1907. nov. 1 ) nem Wartha fordult első ízben Zsolnayhoz, hanem Zsolnay Vilmos kereste fel személyesen Budapesten Wartha Vince műegyetemi tanárt, aki "éppen az olasz Georgio Andreoli elveszett rubin lustere-ének fölfedezésével foglalkozott." Zsolnay azonnal felismerte annak rendkívüli értékét, a gyártási titkot megszegve, éjszakáit nappallá változtatva, testtel és lélekkel hozzákezdett ezen legújabb technika fejlesztéséhez, s rövid 3-4 év alatt oly tökélyre emelte, hogy a világ szakembereinek csodás bámulatát és elimerését vívta ki maga számára." Egyik centenáriumi emlékbeszéd szerint (Márton Jenő: Zsolnay. Agyagipar, 1909. jan. 1.) Zsolnay Vilmosnak " 1893-ban dr. Wartha Vincével, a XV. századbeli gubbioi mesterek fém fényű, .aranyos és rubinvörös zománcait kutatva, sikerül az annyi neves keramikus által hiába keresett titkok nyitjára jönnie. A zománcokban fémoxidok hathatós reduktiójávai első ered-